Wedding! Or no?

 Sziasztook! :) El sem hiszem, hogy végre be tudtam tartani az ígéretemet és viszonylag hamar jelentkeztem! :) Ezt s novellát is Norának ajánlom, mivel  ő győzködött, hogy fejezzem be minél hamarabb, valamint amiben benne van Reus Junior és a Schürreus *-* azt csak neki ajánlhatom! :)
Ahogy egyre hidegebbé és borongósabbá válnak a napok, úgy lassan lassan az én kedvem is megjön ahhoz, hogy németekről írjak, mert valami miatt állandóan velük párosítom az ilyen időjárást. :)
 Itt egy újabb novella, főszerepben André Schürrlével és Marco Reus-szal! Remélem élvezni fogjátok, jó olvasást! :)
UI: köszönöm szépen a pipákat! 

------------------------------------------ 

~*~ Annora ~*~

        Az ember élete néhány perc alatt változhat meg, erre én vagyok az élő bizonyíték!
Ha, belegondolok abba, hogy a tavaly nyáron még egészen másképp voltak a dolgaim  kiráz a hideg.
        Vancouver és London között ingáztam állandóan, majd később Vancouver, London és Dortmund között. Az esküvőmet szerveztük a húgommal Montanával, a legjobb barátnőmmel Karennel és Montana legjobb barátnőjével, Ann Kathrinnal. A három lány annyira lelkes volt, hogy nekem már alig akadt dolgom, és ezért a mai napig hálás vagyok nekik, pedig ha tudták volna, hogy nem is lesz esküvő ... Minden utó eseményt félretéve akkor is hálával tartozom nekik, főleg Karennek, akkor is, ha a dolgok másképp alakultak idővel. Bár az esküvőszervezés jól haladt, köztem és Dave között egyre halványult a kötelék...

Esküvő előtt két hónappal:

       Minden nő életében az esküvője az egyik legboldogabb nap.
Két hónappal ezelőtt még én is ezek közé a nők közé tartoztam, aztán a vőlegényemmel a szüleimhez mentünk vacsorázni ahol jelen volt még a húgom Montana,a párja André, az öcsém Dalton valamint néhány közeli barátunk: Marco Reus és menyasszonya Karen, valamint Ann Kathrin Brömmel és Mario Götze is.
A húgommal remek volt a kapcsolatom, vele és Karennel izgatottan tervezgettük a nagy napot, Ann Katrin csak Montana miatt volt ott, engem és Karent egyáltalán nem kedvelte.
De két hónappal ezelőtt minden megváltozott.
       Daviddal összekaptunk valami apróságon mielőtt még elindulhattunk volna a vacsorára. Mind a ketten túlreagáltuk és hatalmas vitát duzzasztottunk belőle mivel mindketten fáradtak voltunk, de ő egyszerűen nem értette meg, hogy nincs kedvem beszélgetni, én egyszerűen csak pihenni akartam. A vacsorára is csak azért mentünk el mert kötelező volt.
       A vacsora alatt is csak turkáltam az ételt, és fancsali arccal bámultam magam elé. Nem sokan vették észre, Dalton nem törődött vele, Marcoval és Marioval beszélgetett, Montana túl boldog és izgatott volt ahhoz, hogy észrevegye, hogy valami baj van, Ann Kathrint meg teljesen hidegen hagyta a dolog. Karennek és Andrénak tűnt fel, hogy valami baj van. Először Karen kérdezett rá amikor kimentünk a mosdóba, majd André tette szóvá amikor amikor mosogattunk.
– Annora minden rendben van? Látom rajtad, hogy bánt valami. - kérdezte André, majd a kezembe adott egy pohár bort miután az utolsó piszkos tányért is megtisztítottam.
– Őszintén? Nem, pocsékul vagyok! Dave folyton a saját feje után megy, semmiben nem partner, egyszerűen levegőnek néz. Úgy viselkedik velem mintha kötelezném erre az egészre, azt sem tudom, hogy akarja-e még az esküvőt egyáltalán? - sóhajtottam egy nagyot majd meglepődve kaptam fel a fejem, hisz André megszorította a kezem.
– Jaj, ne haragudj! - engedte el azonnal, majd hátrébb lépett és zavartan vakarta meg a fejét.
– Nem, semmi baj! - mosolyogtam rá, majd a kezemre néztem amelyen még éreztem a szőke meleg érintését.
       Nem tudtam ezt hová tenni, hiszen hiába voltunk jó viszonyban erre még nem volt példa.
Ő is zavarban volt, hiszen folyton a poharát bámulta.
Dave is jóképű férfi volt azt meg kell hagyni, de André lekörözte őt.
       Egyre nagyobbakat kortyoltunk a borból, és ahogy az ital fogyott úgy kezdtem oldottabbá válni. A szokásoshoz híven megint nem tudtam befogni  számat csak szövegeltem és szövegeltem a szőkének. Montana, Dave és a többiek már javában trécseltek a nappaliban miközben André és én a konyhában beszélgettünk.
       Mire észbe kaptam már eltüntettük a palack bor tartalmát és a focista ajka  vészesen közel volt a számhoz.. Az agyam egyből jelzett, hogy ezt nem kellene, de ki a fene hallgatott rá amikor a borzasztó cuki, kedves és vaniliapuding szőke, André Schürrle az ajkait a számra tapasztotta.
Először csak óvatosan ízlelgette az ajkaimat, aztán pedig egyre követelődzőbben húzott magához. Elképesztően jól csókolt, vágytam a csókjaira, jól estek, mindenem beleborzongott.
Ajkaink csak pár másodpercre váltak szét, amikor is pihegve néztünk egymásra, majd a nappali felé pillantottunk ahonnan a beszűrődő zaj jó hangulatról árulkodott.

 Esküvő előtt néhány nappal: 


       Két hónapja csalom a vőlegényemet a húgom barátjával...
Erről csak a legjobb barátnőm, Karen tud és Marco, mivel ő André legjobb barátja.
– Miért kell ez is itt legyen? Egy pohár kutyanyál is okosabb mint ez a csaj! - Puffogott Karen, akivel már az első pillanattól kezdve megtaláltam a közös hangot. – Senkinek  nincs kedve 0-24-ben azt hallgatni, hogy Götzével milyen fodrásznál volt, vagy, hogy mitől lesz puhább a bőr... Ha Ann Kathrin lángolna én sajnálnám ráönteni a vizet, nem pazarolnám rá! – súgta bosszúsan Karen amikor végre kicsit fellélegeztünk mert Montana és Ann Kathrin kimentek a mosdóba
– Tudom, engem is idegesít, és mostanában Montanától is a falra tudnék mászni. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok Andréba, de amikor arról kezd áradozni, hogy mennyire imádja, hogy mennyire jól elvannak, jön, hogy ráordítsak. Nem bírom hallgatni! Dave is idegesít, esküszöm lefújnám már ezt az egész szarságot! – fújtattam egy nagyot és idegesen beletúrtam a hajamba.
       Folyton ezen a témán kattogok, egy percre sem hagy nyugodni.
– Figyelj, ha nem vagy biztos benne akkor ne tedd, ne menj hozzá! És az, hogy féltékeny vagy Montanára, mert az vagy, te is tudod mit jelent ... Te belezúgtál a kedvenc wolfsburgi játékosunkba! – vigyorgott Karen majd körbenézett, és amikor nem látta közeledni Montanát és Ann Kathrint folytatta – Beszélned kell Schürrlével és Dave-vel, így nem mehetsz férjhez! Illetve mehetsz, csak ne tedd, mert elrontod az életed, kivéve akkor ha Dave helyett André felesége leszel! Juj, milyen jó lenne! Most gondolj bele, milyen menők lennénk a válogatott meccseken, Fräulein Reus 11 és Fräulein Schürrle 9 ! Figyelj, ma beszélj bele, még nem késő! – jött teljesen izgalomba Karen, majd hírtelen másról kezdett el beszélni, mivel közeledett a két másik lány.
Még beszélgettünk pár percet, majd szétváltunk. Én Karennel mentem ruhapróbára, míg Montanáék az esküvőszervezővel egyeztettek.
       Miután hazamentünk egyre többször tértek vissza a gondolataim a barátnőm tanácsához: mi szerint beszélnem kellene Andréval.
       Néha olyan jó lenne valami ami eltakarja a szívünket, ha éppen olyanba szeretünk bele akibe nem szabad, és André határozottan tiltott gyümölcs, még akkor is, ha ő is akar engem.
   A beszélgetés nem is váratott magára sokat, mivel vacsora után üzenetem jött tőle, hogy beszélni akar velem.
A gondolattól, hogy ma mindent tisztázunk összeugrott a gyomrom. Mi van ha ő már nem is akarja ezt? Én már nem tudnék David felesége lenni, teljesen belehabarodtam Andréba!
 – Szia, már azt hittem nem is jössz! – támadtam le a szőkét amikor megláttam.
 – Szia, bocsi, hogy késtem csak megvártam amíg Montana és Ann Kathrin elmennek. – ült le a " titkos rejtekhelyünk ", a mosókonyha padlójára.
 – Ó, értem. Nem baj, csak azt hittem, hogy már nem is jössz. André, beszélni szeretnék veled. – néztem rá komolyan és összefontam magam előtt a kezem miközben azt remélem, hogy ez által abba hagyja majd a remegést.
– Én is beszélni akarok veled, illetve kérdezni szeretnék valamit, és ha nem túl nagy baj kezdeném én! – mosolygott, de láttam rajta, hogy zavarban van. Én csak bólintottam és bátorító pillantásokat vetettem rá. – Figyelj,  Annora!  Én nem tudom tovább ezt csinálni, már nem tudok Montanára úgy nézni mint az előtt. Akárhányszor hozzáérek, vagy ő ér hozzám téged látlak! Akárhányszor megcsókol azt kívánom, bárcsak te lennél. Eszedbe jutott már, hogy ennyire hülye vagyok? Igen, tudom, hogy nemsokára itt az esküvőd, de én veled akarok boldog lenni! Nem érdekel Montana, a felhajtás, sem pedig a kirobbanó botrány, én veled akarok lenni! Karen és Marco mindenben segítene, megbeszéltem velük. –  fogta meg lelkesen a kezem.
        A boldogságtól sírni tudtam volna! Azt hittem, hogy André szakítani akar, de nem, André is ugyanúgy szeret engem! A boldogság örömkönnyeket csalt a szemembe és nevetve megöleltem őt.
– Én is ezt akartam mondani! Mármint, úgy féltem, hogy szakítani akarsz, és annyira örülök, hogy nem! Nem leszek David felesége, soha nem! Holnap beszélek vele, lemondom az esküvőt! Veled akarok lenni, csak Veled! – mosolyogva szorosan magamhoz öleltem őt, és hosszú percekig el sem engedtem Andrét.
 Miután abbahagytam a csont ropogtató ölelések százait vad csókot nyomtam a szőkeségem szájára.
 – Kincsem, – nézett rám csillogó szemmel, majd megfogta a kezem és gyengéd puszit lehelt rá – mikor mondjuk el mindenkinek azt, hogy végre együtt vagyunk?
 – Nem tudom. Jelenleg még próbálom feldolgozni azt a tényt, hogy akit imádok viszont szeret. – sóhajtottam egy nagyot és a vállára hajtottam a fejem
 – Szerintem jobb minél hamarabb túlesni ezen az egészen, én a holnap estére gondoltam. – puszilta meg a homlokomat
 – Igazad van,  bár előtte jobb lenne összepakolni a dolgokat nem? Mármint tudod, hogy Montana milyen hamar kiakad, ezen a dolgon meg főleg, és David sem fog örülni. – sóhajtottam gondterhelten, és az igazság az volt, hogy féltem is.
      Nem attól féltem, hogy André meghátrál, mert tudom, hogy nem tenné, hanem az rémített meg, hogy az emberek megutálhatják őt miattam, és ezt nem tudnám elviselni.
 – Tényleg jobb lenne, de ne félj, soha senkinek nem engedem meg, hogy bántson téged! Marco és Karen segít, Karen tudod mennyire okos, mindig jó ötletei vannak, ő biztos kitalál valamit.  – mosolygott rám azzal a kisfiús mosolyával
 – Holnap délelőtt beszélünk velük, este pedig megmondjuk, és el is megyünk, jó? – néztem rá komolyan, ő pedig bólintott, majd itt volt az ideje, hogy az elváljunk egy röpke éjszaka erejéig, mert remélhetlőleg holnaptól életünk minden percét közösen fogjuk eltölteni.
 – Aludj jól kincsem! – csókolt meg lágyan
 – Te és édesem! – simogattam meg a borostás arcát, amit imádok.
  Óvatosan körbenéztünk, majd amilyen gyorsan csak lehetséges volt elhagytuk a mosókonyhát.
Karennel másnap reggel osztottam meg a tervemet, és a lány egyszerűen csak egy boldog sikítással fejezte ki a tetszését, majd gondolkodni kezdett.
Ahogy elnéztem Marcot, ő is nagyon örült a dolognak, egész nap vigyorgott rám.
        Ebéd után Karen kopogás nélkül a szobámba sietett, mert kész volt a tökéletes terve.
 – Foglaltattam négy jegyet az esti járatra. Megyünk Londonba, mind a négyen, összeszedjük kiscicám a maradék cuccaid, aztán megyünk nálunk, és ott meglesztek egy darabig, amíg el nem csitul az egész ügy. Montana lakhat a te lakásodba, és probléma megoldva. A gép negyed tizenegykor indul, te, vagy ti vacsora után jelentenétek be, hogy együtt vagytok, addigra minden holmitok Dalton autójában lesz, mert Marco délelőtt megbeszélte vele, hogy kellene a kocsija, hogy kimenjünk a reptérre. Te csak pakolj feltünésmentesen, de szedd össze az összes cuccod, André is ugyanezt teszi. Szerencsére a két buggyant, egész nap vásárolgat, írtak is egy üzenetet Andrénak, hogy csak este jönnek haza. Na? Én vagyok a legjobb, vagy én vagyok a legjobb? – mutatott magára vigyorogva
 – Te, Karen! Persze, hogy te! – öleltem magamhoz jó szorosan a barátnőmet
 – Hé, ne szoríts ennyire, össze fogjuk nyomni Reus Juniort! – mosolygott
 – Na ne! Te most szívatsz igaz? – Amikor nemlegesen bólogatott belőlem előtört a sikítozó őrült, és a könnyeim majdnem potyogni kezdtek. – Jesszus, Karen! gratulálok! – öleltem magamhoz most már óvatosabban
 – Köszönöm szívem, de ennek megtárgyalására lesz még majdnem kilenc hónapunk, te csak pakolj, én is pakolok, aztán a vacsinál találkozunk. Ügyes légy! – mosolygott, és bíztatásképp megszorította a kezemet majd kiment.
      Dave szerencsére nem jött fel egész nap, szóval sikeresen megúsztam a magyarázkodást. Egy alkalommal átmentem Andréhoz, hogy megnézzem ő, hogy halad, de állítása szerint majdnem ráhoztam a szív bajt.
       Amikor mindennel elkészültünk Marco segítségével minden egyes bőröndünk átkerült hozzájuk, majd hárman levittük őket, és betettük Dalton szürke BMW-jébe.
A vacsora ideje egyre jobban közeledett, nekem pedig egyre kisebb méretüvé zsugorodott a gyomrom.
        Amint mindenki asztalhoz ült lopva rápillantottam Andréra, és amikor a szemembe nézett újra elöntött a bátorság.
Amikor láttam, hogy már mindenki végzett a desszerttel felálltam, és minden tekintet rám szegeződött.
Minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy ne hányjam össze magam, vagy ne essek össze, mert mind a két lehetőség fenn állt.
 – Figyeljetek rám egy kicsit, mondani szeretnék valamit! Anya, Apa, Dalton, és Montana. Hihetetlenül szeretlek titeket, még akkor is, ha talán soha az életben nem fogtok velem szóba állni. Köszönöm, hogy mindent megadtatok nekem, és, hogy mindig számíthattam rátok. Dave, te is csodálatos vagy, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni azt a fantasztikus lányt aki megérdemli édesanyád eljegyzési gyűrűjét, de ez a lány nem én vagyok. Sajnálom. – hajtottam le a fejem majd óvatosan lehúztam a gyémántgyűrűt az ujjamról és lassú mozdulattal az asztalra helyeztem. Andrén, Marcon és Karenen kívül mindenki meglepetten pislogott.
 – Nos, az a helyzet, – folytattam – hogy van az életemben egy másik férfi. Talán az kezdett el vonzani benne, hogy egy tipikus filmes jelenet volt a történetünk. Talán az, hogy elékeztetett valakire, mégsem hasonlított senkire akit addig ismertem. Talán, hogy nem siettünk, nem is erőlködtünk rajta, mégis szokatlanul rövid idő alatt kialakult köztünk valami, ami addigi életem során senki mással. Röpke két hónap alatt annyira szerelmes lettem, hogy legszívesebben már most rávetném magam, de előttetek nem fogom megtenni, nem akarom, illetve nem akarjuk még jobban összetörni a szíveteket. Tudom, hogy amint kiderül ki is a másik felem egy ribancnak fogtok gondolni, de nem vagyok az! Szeretem őt, és bármilyen szívtelennek is tűnnék, nem vagyok az, sajnálom, de most az egyszer a saját boldogságomat kell szem előtt tartanom, nem a másokét. – hajtottam le a fejem, majd hátraléptem és elindultam az autó felé. Amint elindultam Marco és Karen is felpattant.
 –  Annora, várj! Ki az a férfi? Vagy mi történt? Hova mész? Magyarázd már el! – állt fel Montana.
        Ő fogadta legjobban, bár valószínüleg csak azért, mert a rá vonatkozó részt még nem hallotta, mindenki más csak meredt maga elé. és próbálta feldolgozni a hallottakat. Még Daltont is sokkolta a dolog, pedig azt hittem őt nem érdekli ez az egész.
 – Monts, – állt fel André is, én pedig megtorpantam a BMW nyitott ajtaja mellett – Monts, akiről Annora beszélt az én vagyok. Sajnálom, hogy nem vallottuk be korábban. Szeretjük egymást. – állt fel lassan és megindult felénk.
       Montana csak állt ott egy darabig, fel sem fogta azt amit a szőke Puding mondott neki. Akkor kezdett el hangosan zokogni amikor André beszállt az autóba.
      Elég zűrösen zárult a történetünk, de azóta is boldogok vagyunk! Bezártam a londoni cukrászdámat, és eladtam a helyet, az árából pedig, ha minden jól megy már ősz végén meg tudom nyitni a cukrászdámat Wolfsburgban. André mindenképp segíteni akart, de nem engedtem, nem akarok olyan lenni mint a húgom.

 – Ezt figyeld! – Kapta el a csuklómat Karen, majd a csinos kis pocakjához húzta. – Ezt nézd! Reus Junior rúgott egyet! – vigyorgott rám a barátnőm, és ezzel végleg kiszakított a múlton való merengésemből.
   Alig várom már, hogy ez a kis gyönyörűség a világra jöjjön, és amint megérintettem óvatosan Karen hasát újra rúgott egyet a kis drága, majd mosolyogva pillantottam a vízben bohóckodó két szőkére, ismertebb nevén a Schürreus párosra akik épp azzal szórakoztak, hogy megpróbálták lenyomni a víz alá egymást, és ez annyira szórakoztató volt számukra, hogy a jajgatásaik és a hatalmas röhögéseik mind mind a partra hallatszottak, ahol a mi arcunkra is mosolyt csaltak.