2014. május 31., szombat

4. fejezet

- Merre vannak? Hol a fenében vannak? - hőbörögött az irodájában  Perez
-Itt! - kiabált be Boni
-Gyertek be ! - parancsolt be minket
- Jó! Én értem, hogy ki vagy akadva a tegnapi miatt, de két percet késtünk csak! - magyarázkodott Boni
   Én nem tudom, hogy mi a problémája az öregnek, illetve tudom, csak kezd már idegesítő lenni ez az egész helyzet amibe a Majom miatt kerültünk. Megérthetné, hogy Mes a legjobb barátom, és ki vagyok amiért elment ! Nem létezik, hogy ennyire érzéketlen legyen, hisz az unokái vagyunk ...
 -Figyeljetek ide! A tegnapi soha, értitek? Soha nem történhet meg többé! - állt fel a helyéről és fel-alá kezdett járkálni.
   Oké papi, ezt eddig is tudtuk, nem kellett volna ezért hajnalok-hajnalán iderendelni minket.
 -  Jó, szánjuk-bánjuk, meg minden. Mit kell tennünk, hogy a kedves, tiszteletre méltó nagyapánk bocsánatét elnyerjük ? Én nem kérek bocsánatot tőlük ! A múltkor is nagyon megalázó volt ! -álltam közvetlenül elé
 -Pedig igazán megtehetnéd! Megérdemelnék, nagyon kínos volt! Boni, ne nevess légyszíves! Te majd csak ezután jössz! Hogy gondoltad, hogy szidod a játékosokat? Szerinted ez milyen benyomást kelt? Mit gondol, hogy mi van itt, rab szolgaság? Egy feltételt ajánlok nektek! Vagy bocsánatot kértek tőlük és minden el van rendezve, vagy nem kértek tőlük elnézést, de akkor dolgoznotok kell!
 -Hol? Én szívesen vállalok munkát  hullaházban, leszek halott sminkelő vagy bármi ilyesmi! - csillant fel Boni szeme
   
 -Gondoltam, hogy te valami ilyesminek  örülnél, de csalódást kell okoznom! A csapatnál fogtok dolgozni mind a ketten. - ült le nagyapa a hatalmas fekete karosszékbe
   Ez most komoly? Mi a fenét dolgozhatnék én a Real Madridnál?  Focizni nem tudok, semmilyen sporthoz nincs tehetségem ...Ez érdekes lesz...
 - Nagypi, mit fogunk mi ott csinálni? Nem tudunk focizni, és erről a sok betört ablak is tanúskodhat! - mondtam még mindig elképedve
 - Tudom, hogy tehetségtelenek vagytok, én sem arra gondoltam, hogy Iker helyett te állj a kapuba! A tavaly te voltál az ideiglenes fotósunk, most már a hivatalos is fotósunk leszel, az alkalmazottam - ezt a szót
kiemelte ...-   fizetést fogsz kapni, ahogy Boni is. Abból gazdálkodtok amennyit kaptok, nincs zsebpénz! Tanuljatok meg végre mi az a munka! Boni te Davidnak fogsz segíteni! Ígérd meg, hogy  nem kínzod meg őket! - nézett  ránk komolyan nagyapa és a válaszunkat várta.
 - Igen! Elvállaljuk! - Vágtuk rá mind a ketten kis gondolkodási idő után
   Én nagyon örültem, hogy újra fényképezhetek. Elsát helyettesítettem egy pár hónapig , mert a testvére balesetet szenvedett és a nehéz pillanatokban a családjával akart  lenni. Tökéletesen megértettük.
  A bátyja felépült és Elsa férjével együtt egy edző termet nyitottak, ami mára komolyan kinőtte magát és terjeszkedni szeretnének, úgyhogy sajnos Elsa itt hagy minket. Csak ez a Majom  jött ide, meg még páran de őket kedvelem, mindenkit szeretek a Csapatból kivéve a Betolakodót. Ő az egyetlen akit soha nem fogok még kedvelni sem! Tönkre tette az életemet!
 - Soledad! Hahó! Jól vagy? - Lengette el a kezét nagyapa az arcom előtt
 - Igen persze, ne haragudj, csak elbambultam! Mit is mondtál? - Kérdeztem tőle, majd ránéztem és minden erőmmel azon voltam, hogy ne hagyjam figyelmen kívül a mondani valóját
 - Akkor te fényképezel, Boni pedig pedig David munkáját fogja megfigyelni egy pár napig aztán te leszel a csapat masszőre. David sport orvos, nem lehet ezt a munkát is rá hárítani. A múltkor is panaszkodott, hogy túl sok neki. Természetesen elfogsz végezni egy tanfolyamot, de azt természetesen én állom. Megköthetjük a szerződést? - Kérdezte nagyapa hivatalos stílusban
 - Mennyi lesz a fizetésünk? - Kérdezte Boni
 - Ez engem is érdekelne! - csillant fel a szemem
 -Nyugodjatok meg! Nem lesztek nincstelenek. Megveheted magadnak az a lila zsiráfot, lesz annyid! - Nézett rám
 - De ugye nem kell elköltöznünk vagy ilyesmi? - Néztem rá rémült tekintettel

 - Dehogy, a számláitokon levő pénzt is rajta hagyom, de : egy hétig nem mehettek sehova, csak ha én jóváhagyom! Szóval nincs titkos Ramos buli, nincs esti stadionos kiruccanás meg semmi ilyesmi! - Nézett fel miközben írt valamit. Gondolom a szerződésünk volt.
 - Persze! Kicsit sem veszed ezt az egészet komolyan ! - legyintett Boni szórakozottan
 - Ne haragudj meg, de szerintem te mániákus vagy! - hőbörögtem
 -Itt írjátok alá! Nemsokára elkészítik a belépő kártyáitokat és akkor mehettek.
 -Te előre elkészíttetted? Látom nagyon biztos voltál abban, hogy nem akarunk bocsánatot kérni. - mondta Boni
   Teljesen figyelmen kívül hagyta Boni mondanivalóját. Ennyire nem érdekelné?
Aláírtuk az összes papírt ami szükséges volt , és miután megkaptuk a kis kártyáinkat hazafelé vettük az irányt.
 - Boni, haragszol még Catara? - kérdeztem kíváncsian
 - Ja! Idegesít! -jelentette ki majd a fülesét bedugva lezártnak tekintette ezt a beszélgetést
   A további utat csendben , egymás mellet lépkedve folytattuk tovább.  Amint közeledtünk a házhoz láttuk ahogy Flor járkál ide-oda . Boni és én összenéztünk, kivette a fülesét a füléből, és gyorsítottunk a lépteinken.
 - Sziasztok! Azt hittem már soha nem értek haza! - ugrált izgatottan
 - Szia! Mi történt? - kérdeztem mosolyogva
 - Ne vigyorogj már ilyen boldogan Flor! Kellemetlenül érzem magam tőle! -szólalt meg Boni és fintorgott egyet
 - Elmennek! Mindenki elmegy! Csak hárman maradunk! - hadarta ugrándozva miközben a kezemet szorongatta.
 - Kik mennek el? És hova? - kérdeztem
 - Flor, vidíts fel és mond azt, hogy akárki is megy el Cat szomorú lesz miatta! - nézett Boni reménykedve Florra
 - Bocsi Boni, de nem . De Catanak is köze van hozzá. Gyertek be, elmesélek mindent!
   Flor beugrándozott mi pedig kullogva követtük őt .
 - Akkor elmesélek mindent! Az ősök úgy döntöttek, hogy kiruccannak mindannyian. Úgy volt, hogy minket is visznek, de mivel a tegnap leszerepeltünk ezért "büntiből" mi nem mehetünk, Cat pedig megy . Ez az igazi büntetés! Szóval te, So és én itthon maradunk!
   Miután elmesélte felállt és nevetve megölelt minket.
 -   De Flor, a vén csótány is elmegy? - kérdezte Boni
 - Igen! Azt hiszem , hogy ő vetette fel az ötletet még régebben. Catahoz is ő ragaszkodott. Tudjátok, kb két hétig ő a kedvenc, aztán úgy is elfelejt minket! - vágta rá magát Flor a bézs színű kanapéra
 - Imádom amikor kibeszéltek! - lépett be a végszóra Cat
 - Ki foglalkozik veled? Annyira nem vagy érdekes, ne szállj el magadtól! - nézett rá Boni szúrósan
 - Szerintem mégis csak érdekesebb vagyok nálad! Ha engem randira hívnak nem szokták lemondani! Lehet Karim megrémült !
    Juj, azért ez nagyon gonosz volt!
 -Cat! légyszi fejezd be! - álltam Boni mellé
 - Ó, megszólalt a kis tündibündi Soledad is! Azon csodálkozom, hogy milyen okból nem estél nekem ...
nem tudom, hogy létezik? -nézett rám lekicsinylően
 -Lányok, csak én díjaznám, ha befogná a száját?- kérdezte Boni és a tekintete Flor és köztem cikázott

 - Nem, nem csak te. Cata mi van veled? Nem bántottunk téged, de a vacsora óta mind a hármunkkal úgy viselkedsz mintha az ellenségeid lennénk! - nézett Catara Flor értetlenül
 Cata! Gyere csomagolni, holnap reggel indul a gépünk! - jött le anya a lépcsőn .
 - Jövök! Remélem végig gyülölköditek az időt amíg én jól érzem magam! - szúrta még oda majd felrohant
 - Ez nem normális! Mi történt vele? Már reggel is ilyen volt? -kérdezte Boni
 - Már tegnap este is. Akkor kezdődött, csak nem tudom mi a baja? Én azt hittem, hogy ő is utálja a Betolakodót, de kiderült, hogy mégsem...- merengtem magam elé
 - Soso! Nehogy Cat miatt szomorkodj már! A "remek" utazása alatt lenyugszik, mi pedig két hétig csak bulizunk! - csapott rá a karomra Flor
 - Igaza van! Bár soha nem gondoltam volna, hogy egyet fogok érteni Florral! Miénk a ház, überjófej brátaink vannak! Mindent elintézünk!
   Egy idő után rám is átszállt a lányok lelkesedése, bár amikor eszembe jutott, hogy ez lesz sz első olyan buli ahol Mes nincs jelen mindig elszomorodtam.
  Ebéd közben cinkos pillantásokkal tárgyaltuk meg egymással a dolgokat, miközben Cat anyáékkal tervezgette az utazást.
   Menjen ha akar, kit érdekel?





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése