Ötödik rész

Ötödik rész

Sziasztok! Szégyellem magam nagyon, hogy csak most hozok részt, de nem tudtam normálisan beosztani az időm, így az írásra kevesebb jutott mint terveztem. A „ tökéletes nyár ” nem jött össze, kezdve azzal, hogy kiesett a Spanyol Armada! Ez nagy mértéken rányomta a bélyegét az egész nyaramra, nagyon ki voltam borulva miatta. Ez a rész csak Mesut szemszögéből áll, de csak azért mert ha a lányok szemszögét is ebbe írom akkor szerintem nagyon hosszú lenne, így meg pont megfelelő mennyiségű. Nagyon szépen köszönöm a szavazatokat, nagyon örülök a szavazás végeredményének, én is a depiendnek drukkoltam, egyrészt mert még soha nem írtam olyan történetet ami nem boldog véggel zárult, másrészt jövő nyárra gondoltam ki a Veros / Sergios sztori folytatását ( jelenleg még nincsen címe ).
Még csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt a részt Mae Bluebellnek ajánlom, mivel fantasztikus érzéssel töltött el amikor megláttam, hogy engem is a kedvencei között tart számon. Hatalmas motivációt jelent nekem! Ha akkor nem veszem észre talán még mindig nem lenne felrakva ez a rész.
Szóval én nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, és még egyszer köszönöm!

~*~ Mesut ~*~

Már több mint egy napja vagyok itt.

Kicsit furcsa, hogy a napfényes Madridból a borongós Angliába csöppentem, de ez van. Tudom, hogy minden rendben lesz, és ez egy remek lehetőség számomra!

Á, dehogy! Kit akarok becsapni? Nagyon hiányzik Madrid, itt semmi nem olyan!

Hiányzik a házam, ahol a múlthéten hatalmas bulit rendeztünk. Hiányzik a tágas, fehér és krém színekben pompázó nappalim, az impozáns hálószobám, a medence és a tágas villám minden kis zuga.

Természetesen a barátaim is hiányoznak, ők leheltek életet a madridi létembe, az ő kacajuk töltötte be még a tegnap előtt is a házamat. Vajon mit csinálhatnak? Azt hiszem Sergio ma megy a tetováló szalonba, igen mára kapott időpontot! Cris szerintem nemsoká ellátogat a fodrászához a havonta esedékes vágás ügyében. A lányok is biztosan elvannak. So szerintem nemrég ébredt fel, mivel későn kelő talán még csak most reggelizik. Mohán falja a rózsaszín egyszarvús müzliét.

Mivel Flor korán kelő típus, már 9 óra óta talpon lehet, és már türelmetlenül sürög – forog, várja a többiek ébredését. Cat a medencében úszkál ahogy szokott, és mivel ma szerda van Boni a kedvenc sorozata aktuális epizódját nézi.

Mandy az erkélyen iszogatja a kávéját, le sem tagadhatná, hogy imádja Londont.

Már az utazás előtt az új életünket tervezgette, nem is tudom hogyan, de csodás házat talált, teljesen , „mandys”. Ő vásárolta meg a bútorokat, a falak színét is ő határozta meg. Minden az ő munkája, és a berendezés s a ház az ő ízlését dicséri.

Én inkább Madridban maradtam kiélveztem az utolsó napjaimat ott, buliztunk,

sétálgattunk, moziba jártunk és megpróbáltuk a lehető legtöbb időt együtt tölteni.

- Mes, min gondolkodsz annyira? - állt Mandy a hátamhoz és a fejem búbjára nyomott egy puszit.Nem akartam lelombozni őt, bár így is tudja, hogy nem szívesen hagytam el Madridot.- Csak ezen – azon, tudod: új város, új élet meg ilyesmi! - húztam az ölembe és megpusziltam a nyakát.- Aha, szóval melyik madridi pajtásodra gondoltál? - fészkelődött vigyorogva.- Neked tényleg nem tudok hazudni! - öleltem át – Igazából arra gondoltam, hogy miket csinálhatnak most.- Mes, figyelj! Tovább kell lépned! Ők is élik az életüket, és neked is élned kell! Én itt vagyok veled! Ne a múltban élj, hiszen előttünk a jövő! - világított rá az igazságra Mandy.

- Igazad van, belátom kicsit túlreagáltam ezt az egészet, ne haragudj Nyuszi! - kértem tőle bocsánatot, amire elmosolyodott.Megkönnyebbülten sóhajtott fel a Szépségem, majd felpattant és felhúzott engem is majd az ajtó felé vonszolt.

- Gyere, most szépen fogjuk magunkat és megnézzük Londont! - jelentette ki, s amikor én tiltakozásra nyitottam a számat a mutatóujját az ajkamra tette és széles vigyorral az arcán kihúzott a házból.

- Oké, Főnökasszony! Mit csináljunk? Hova menjünk először? - adtam be a derekam Mandynek akinek tényleg igaza van.

- Arra gondoltam, hogy a turisták szemével nézhetnénk meg London nevezetességeit aztán beülnénk egy étterembe, mit szólsz? - nézett rám a gyönyörű szemeivel amelyen megcsillantak a délelőtti napsugarak.

- Ez remek ötlet! Induljunk! - mosolyogtam rá, majd gyorsan beszaladtam a telefonomért, a pénztálcámért aztán indultunk is.

- Először a londoni Towert néztük meg ahová metróval jutottunk el.- tájékoztatott. Én még sosem utaztam metrón, szóval dupla élmény ez számomra.

Amikor meséltem régebben a srácoknak, hogy még sosem ültem metrón kinevettek, nem hittek a fülüknek. Sergio meg is ígérte, hogy egyszer mindenképp beszerveznek egy metrós utazást csak a kedvemért, vagy metróbérletet kapok, de nem lett belőle semmi. Ezek az emlékek mosolyt csaltak az

arcomra. Mosolyogva néztem magam elé, elképzeltem milyen lenne a többiekkel együtt utazni, biztosan nagyon mulatságos, sőt lehetséges, hogy népszerűsítettük volna a metró használatot.

Ha az emberek tudták volna, hogy az egész Real Madrid egy metrón tartózkodik, biztosan mindenki arra akart volna felszállni, de Boni elintézte volna őket, mindenkihez lett volna pár „ kedves '' szava... Egy élmény lett volna, kár, hogy nem jutott ez eszembe akkor amikor még Madridban tartózkodtam. Amikor felnéztem Mandy mosolygós arcával találtam magam szembe.

- Örülök, hogy ennyire élvezed, nem is gondoltam volna. Egész úton mosolyogsz. - ölelt meg boldogan.

- Igen, nagyon élvezem. Még egyszer köszi. - csókoltam meg. 

Nem szeghettem a kedvét azzal, hogy elmondom neki az igazat. Azt, hogy minél jobban próbálkozik annál nehezebben megy a felejtés. Megérthetné, hogy egy vagy két nap alatt nem lehet elfelejteni három csodálatos évet, ami mindig az életem meghatározó időszakát fogja képviselni.Boldogan fogok mesélni az unokáimnak arról, hogy Cristiano Ronaldo, Iker Casillas, Xabi Alonso és a többiek a barátaim, velük töltöttem az időmet. Vigyorogva fogok arról is mesélni, hogy Sergioval egy „ titkos bulin ” tequila ivó versenyt rendeztünk amit végül ő nyert meg, de telehánytunk mindent. Igen, ez is életem egyik legjobb élménye volt! Nem akarok tőlük megválni. Aranyos ez Mandytől, mert tudom, hogy csak nekem akar jót, mert ő is tisztában van azzal, hogy imádtam, imádom Madridot, tudja mit éltünk át a többiekkel, mert általában ő is benne volt az őrültködésekben és mivel ő is jóban van a lányokkal nagyon hálás vagyok neki amiért soha nem hisztizett, vagy féltékenykedett egyikükre sem, pedig sokszor hoztak le olyan cikket az újságok miszerint megcsalom Mandyt, és a cím alatt általában egy Sosoval közös képünk díszelgett, de volt már olyan is, hogy Bonival, vagy Florral hoztak össze, azt meg egyenesen állították, hogy nekem Cata a barátnőm, de Mandy egy rossz szót sem szólt és ezt csodálom benne. Természetesen fel sem merült bennem az, hogy megcsaljam, hisz nagyon szeretem, de azért biztosan zavaró volt neki azokat a cikkeket olvasni.Amint metróra szálltunk gondolkodás nélkül kaptam elő a telefonomat, majd elkezdtem írni az üzenetet amit majd elküldök a Csapat tagjainak és a lányoknak is. Tájékoztatom őket arról, hogy egy metrón utazom. Örömmel tölt el, hogy amikor megígérték, hogy nem felejtenek el és, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot komolyan is gondolták, mindenkitől kapok egy egy üzenetet, vagy felhívnak, hogy mi a helyzet velem, vagy a Skypeon beszélünk, és ez iszonyatosan jól esik. Amint kiszálltunk a Towerhez indultunk, meghallgattuk a történetét, miszerint fennállása során több funkciót is betöltött. Volt királyi lakhely, erődítmény, fegyverraktár és börtön is. Megnéztük az ott található koronaékszereket , a királyi fegyvergyűjteményt. Megcsodáltuk a Tower hidat, aztán ismét metróra szálltunk és kívülről megnéztük a Big Bent és a Westminster palotát.Gyorsan telt az idő, mert tényleg jól éreztem magam és Mandy is csak úgy ragyogott az örömtől. Nagyon boldog volt amiért megnéztük ezt a néhány helyet, és én is jobban érzem magam egy kicsit.

- Annyira remek volt ez a mai program! - nyomott Mandy az arcomra egy hatalmas puszit.

- Mandy, köszönöm, hogy törődsz velem, hogy elhoztál és nem hagyod, hogy letargiába süllyedjek.

Mandy csak rám mosolygott és hosszan megcsókolt. Nem mondott semmit, de ebben a csókban minden benne volt. Talán igaza van … Most nem arra értem, hogy még két ilyen kiruccanás és azt se fogom tudni merre van Madrid, de kicsit tényleg igyekezhetnék beleszokni a londoni életbe. Megpróbálom, már csak Mandy miatt is, mert ő boldog itt, és ha ő boldog akkor én is az vagyok, bár azért a srácok nagyon hiányoznak, de mivel nyáron elkezdődik a VB mindenképp találkozni fogok velük, és a lányokkal is mivel megígérték, hogy kilátogatnak, aztán ott van még a rendhagyó utazás is, ott is több mint két hetet töltünk együtt a többiekkel, ez már most biztos. Alig várom! Na jó Mes, állj le! Most már Londonban vagy, már az Arsenal játékosa, Soledad, Sergio, Boni, Sami, Iker, Flor, Xabi, Arbe, Cat, Fabio, Cris és a többiek is mind mind Madridban élik az életüket, te már nem oda tartozol! Ezt egy kis hangocska súgta a fejemben, és nagyon rossz érzésem lett tőle, alig tudtam Mandy boldog csacsogására figyelni, folyton csak a hangocska utolsó szavaira gondoltam : te már nem oda tartozol . Na jó, én tényleg megőrültem, miért hallok hangocskákat? Most itt vagyok és itt is boldog leszek, de Madrid mindig is az otthonom lesz ahová mindig vissza fogok térni!

 - Mes, minden oké veled? - nézett rám Mandy furcsán .

- Persze, minden rendben, jól vagyok, miért? Csináltam valami furcsát? - néztem fel mosolyogva.

- Igen, én beszélek itt neked, de te már megint elkalandoztál, megint Madrid? - mosolygott rám kedvesen.

- Nem! Illetve, igen de nem azért! - vigyorogtam rá – Érted, hogy értem?

- Nem, Mes, fogalmam sincs! - rázta meg a fejét nevetve

- Ne már! Pedig érthető voltam! - nevettem fel és elkezdtem magyarázni Mandynek a dolgokat - Elhatároztam, hogy boldog leszek itt is. Nem szeretnék folyton rinyálni, és olyan arckifejezéssel járni  kelni mint aki citromkarikát szopogat. 

Mindent megteszek annak érdekében, hogy megszeressek itt élni, és hogy kicsit halványodjon a Madrid iránti hiány érzetem.

- Tényleg? - mosolygott rám Mandy büszkén.

- Tényleg! Az élet mindig megy tovább, amúgy meg ott a VB, a nyári kiruccanás, a Skype, meg minden ahol kapcsolatba kerülhetek velük. Bár nagyon hiányoznak, de te itt vagy nekem és az a lényeg! - mosolyogva magamhoz öleltem és megcsókoltam.

- Úgy szeretem amikor ilyen kis cuki vagy! Tudod mire gondoltam?

- Mire gondoltál? - kérdeztem mosolyogva

- Mivel ma nem volt edzés, és holnap sem lesz mi lenne ha áthívnád a csapattársaid nálunk, az összeset tudod, egy kis bulira.

 Így te is közelebb kerülnél hozzájuk, lenne közös programotok az edzésen kívül és én is megismerhetném az itteni barátnőket, feleségeket, s akkor könnyebb lenne megszokni neked is. - nézett rám az őzike szemeivel.

- Ez, nagyon jó ötlet, gyorsan írok nekik egy üzenetet, hogy este nyolcra várom őket. - néztem Mandyre és közben írtam az üzenetet.

- Figyi Mes, írd oda, hogy jelmezben jöjjenek, jó? Tudod, hogy oldjuk a hangulatot! - ölelt meg Mandy és gyorsan előkapta a telefonját. Megírtam az üzenetet, miszerint szeretettel várok mindenkit este nyolcra az adott címre, megjelenés jelmezben. Mandy gyorsan megnézte, hogy merre van a legközelebbi jelmezkölcsönző. Két saroknyira volt tőlünk ezért odasiettünk. Én egy Superman jelmezt választottam, Mandy pedig egy '90- es évek beli énekesnő szerepét öltötte magára.

- Jelmez, pipa! Meghívottak, pipa! Kaja, kell kaja! Rendelnünk kell ételt! - rendezkedett Mandy miközben hazafelé sétáltunk.

Az utcánkban van egy remek étterem, onnan rendeltük a finomságokat. Amíg Mandy „ bulihelyszínné ” alakította a házat, ami abból állt, hogy a törékeny holmikat felvitte az emeletre ( bár nem értem minek, nem tinidiszkó lesz, sőt még nem is Ramos buli, mert ha Ramos buli lenne, pláne ha titkos Ramos buli akkor megérteném, de nem hiszem, hogy már az első ittlétükkor rombolni fognak, majd a madridi srácok … ) én leugrottam az üzletbe, és vettem üdítőt meg alkoholt. Fél óra alatt megjártam az egészet, már csak a harapnivalókért mellett mennem. Szegény Mandy elfelejtette megemlíteni akkor amikor az innivalókat vásároltam. Látszik rajta, hogy nagyon akarja ezt a bulit, azt szeretné, ha minden TÖKÉLETES lenne, igen csupa nagy betűvel. Amíg arra vártam, hogy kihozzák s megrendelt harapnivalókat értesítettem Soso-t, hogy ma nem hiszem, hogy tudunk beszélni Skype-on, és megtudtam, hogy ők is buliznak. Istenem, bár ne hívtam volna fel … Most egész este arra fogok gondolni, hogy mit fognak csinálni Madridban, pláne akkor adtam volna magamnak egy hatalmas taslit, amikor Vöröske beszámolt arról, hogy ez titkos buli lesz, méghozzá a Perez házban, Cata nélkül.Nagyon ritka az olyan alkalom amikor a perez házban tartjuk a titkos bulikat, általában Sergio háza ad otthont ezeknek. Bárcsak tegnapelőtt tartották volna … Ügyes vagy Mes, igazán remek vagy! Elhatározod, hogy jól érzed itt magad, a szerelmed mindent megtesz miattad, de te mégis egy madridi buli után sóvárogsz, gratula!Ahhj … Istenem … - fogtam meg sóhajtva a fejem – Madridba akarok menni! - mondtam ki de már csak magamban, nem akarom, hogy bárki is tudjon arról, hogy nem akartam Madridból eljönni. 

 Mindenki azt hiszi, hogy lelkes vagyok, és imádom Londont, hogy önszántamból jöttem el. Természetesen a riportokban, az újság cikkekben ugyanazt szajkózom folyton : „ Imádom Londont, már most! A legjobb játékosokkal vagyok körülvéve, a legjobb csapatban vagyok! ” akár egy robot. Igazából pont az ellenkezőjét gondolom: Nem szeretem Londont, hiányzik a napfény! A legjobb játékosokkal a Real Madridban voltam körülvéve, elvégre itt játszik Xabi Alonso, Iker Casillas vagy Cristiano Ronaldo? Nem, szóval nem az Arsenalban vannak a legjobb játékosok! Legalább Arsene Wenger bízik bennem, nem olyan mint Carlo, egyrészt tényleg érthető, hogy idejöttem, de semmi nem olyan itt mint Madridban volt, hiányzik Marcelo és a többiek ökörködése az edzésekről, hiányoznak a lányok az edzésről, de ezt nem mondhatom el soha, mert nem tehetem meg! Sajnálom, hogy csak három évet kaptam ebből a csodálatos időszakból … El bírtam volna ott viselni akár 6 vagy 8 évet is. Természetesen a sajtó kombinált, hogy azért megyek el mert beijedtem, és rosszul esett amikor a távozásom után perez egy kicsapongó buli és csajmániásnak írt le … Én is megtehettem volna, hogy kiteregetem a tisztelt Perez elnök úr szennyesét, mert minden családon belüli kis hibájáról tudok, mert So elmondta, de azzal a barátaimat szúrom hátba, és amúgy sem akartam, hogy a Madridisták úgy emlékezzenek rám vissza mint az a Mesut Özil aki leszólta Perezt, aki elmondta milyen szörnyű nagyapa és, hogy mennyire csak a pénzével törődik. Nem akartam, így is szinte csak rólam van szó még most is ...Ahhj elegem van a hülye fejemben levő hülye hangok hülye lelkizéséből, hozzák már a kaját és kezdődjön már el ez a hülyeség, hogy ne folyton a madridi bulira gondoljak! Azért eléggé hánynom kell magamtól, Mandy otthon sürög – forog, és meg lehülyeségezem ... adjunk egy esélyt ennek az estének! Alkohol van, szóval ha tényleg borzalmas lesz akkor inni fogok! Már nagyon idegesített ez a várakozás, zavart a tengerkék fal, zavartak a falon lévő fényképek és amúgy is már jó régóta várakozom, úgyhogy amikor megjelent az egyik pincér és elém rakta a dobozokba csomagolt harapnivalót fellélegeztem, majd kifizettem és távoztam.Mire hazaértem már nem a nappali bézs és barna színekben pompázó bútorai fogadtak, Mandy tényleg feldobta, mindenhova színes és jópofa kis díszeket tett, és lufikat, meg girlandokat a függönyökre, mintha csak farsang lenne.

- Hűha Kicsim, igazán kitettél magadért! - néztem Mandyre elismerő pillantással 

- Köszi, nekem is tettszik a végeredmény! Segítesz kis tányérokra rakni az ételeket? - nézett rám, és elindult a dobozok egy részével a konyha irányába.

- Persze! -fogtam meg a másik dobozt és követtem a konyhába. 

- Gyere! - futott a konyhapult mögé – Mindjárt itt lesznek, mi meg fel sem vettük a jelmezt! - esett teljesen kétségbe.

- Nyugi, relaxálj Mandy! Gyorsan rápakoljuk az ételeket, és amúgy is miért nem mész készülődni? Én addig elrendezem az ételt, és mire te le jössz, lehet, hogy más kipakoltam az összes rágcsálni valót! Ha meg nem már a nagyja akkor is ki lesz pakolva, és te is magadra öltötted a jelmezed. Ettől remélem kicsit lenyugszol. - mosolyogtam Mandyre és a lépcső felé kezdtem tolni. 

Amíg ő készülődött én eléggé lapos hangulattal pakoltam ki az ételeket a dobozból a tányérkákra, folyton ugyanazt a monoton mozdulatsort elvégezve. Amint meghallottam a magassarkú cipőjének a kopogását lelkesedést varázsoltam az arcomra, és nagyon igyekeztem előle eltitkolni a madridi bulit.Nem akartam elrontani az ő kedvét is, mert tényleg nagyon türelmes és megértő, de az a bizonyos pohár egyszer nála is be fog telni, nem fogja örökké tolerálni azt, hogy a gondolataim 55 százaléka Soledad, és a barátaim körül forog. Hajrá hepi Mesut! Menni fog ez neked! Suttogta a belső hang. Végre nem hülyeségeket sutyorog a kis huncut. 

- Menj, és öltözködj te is! - mosolyog Mandy és belenézett a dobozba – Mes, nagyon ügyes vagy! Már csak egy dobozni maradt, gratulálok! - fogott velem nevetve kezet, én pedig elmentem és Supermanné változtam.

 Miután leértem bekapcsoltam a zenét és segítettem Mandynek a nappali asztalra pakolni az ételeket. Mire mindennel végeztünk csengettek. Elsőként régi jó barátom, és válogatottbeli csapattársam Lukas Podolski és a felesége Monika érkezett. Lukas egy csokor virágot, Monika pedig egy üveg jó minőségű bort szorongatott a kezében. Mosolyogva üdvözöltük őket, és megcsodáltuk a jelmezeiket. Lukas Hulknak öltözött, Monika pedig gondolom valami tavasz tündér féle lehetett, mármint a virágkoszorújából ezt tudtam megállapítani. Gyorsan megkértem Mandyt, hogy csináljon rólunk egy közös képet, aztán lassan a többi vendég is szállingózni kezdett ...