Manuel Neuer novella - részlet -

A tegnap, illetve ma éjjel elkezdtem írni egy Manuel Neuer novellát aminek most kb a közepén vagyok. Felrakok ide egy kis részletet, valamint kikérném a véleményeteket, hogy ezt hozzam előbb, vagy a két beígértet vagy az új részt. ( A dőlt betűs rész a lány naplójából való )

A remény egy kis szikrája felcsillant Mabelben amikor a kapus hozzászólt, hogy talán mégis van aki kedveli, de amikor Laurát kezdte el dicsérni lerombolta az összképet.
  Lehet, hogy a magány biztonságos a lány számára, de hosszú távon nem kifizetődő. Mostanában egyre többször érzi magát egyedül és haszna vehetetlennek, amire Neuer rátett még egy lapáttal akarva vagy akaratlanul is.
Utálom, hogy ő szép, hogy mindenki oda van érte! Hogy Laurának gyönyörű haja van és, hogy a szemei olyanok mint a kristály tiszta tenger. Utálom, hogy álszent és mégis tökéletes,utálom hogy nem lehetek ilyen! Lauráért oda van mindenki, ő természetesen a legnevesebb német egyetemre fog menni októbertől, természetesen ösztöndíjjal, hisz kiváló tanulmányi eredményekkel rendelkezik, mind ezek mellet még önkéntes két állat menhelyen. Ilyen a tökéletes Laura egyik része, csak, hogy az éremnek van másik oldala is : Laura minden hétvégén bulizik és annyit piál amennyit nem szégyell. Több csoporttásam is a fejemhez vágta hétfőnként, hogy : " Hé Mabel! Megdugtuk a mostoha tesód, jó kis suna! " Mondanom sem kell én szégyelltem magam, de nem, ő a tökéletes.
Tudod mit Manuel Neuer? Remélem neked is lesz egy ilyen " normális " lányod mint Laura, és akkor meglátod, hogy milyen ő! 
Én hozzá képest csak egy visszahúzódó kis senki vagyok, aki egyedül fogja leélni az életét, mert az ilyen Laura féle emberek elszívják előlem a fényt, és mindent.
Egyébként a szobám nagyon fekete és nagyon szép!

- Manucika, ha megkérlek szépen nem viszel fel Mabelnek néhány szelet Stollent és egy pohár tejet? Szegénykém rosszul nézett ki. - szólt mézes mázas hangon a nagymamája Manunak
- De, úgy is unatkozom, megnézem kiheverte-e már a fejfájását?! - próbálta elfojtani a nevetést miközben elvette a tányért és a poharat az idős asszonytól.
Pár perc múlva már a lány ajtaján kopogtatott.
Mabel az ágyán fekve jegyezgetett a naplójába amikor meghallotta a kopogást, majd a naplót az éjjeli szekrény fiókjába mélyesztette és ajtót nyitott.
- Szia te kis " beteg " - vigyorgott szélesen a háló őr - mama küldött neked sütit meg tejet. Mit csinálsz? - pillantott a lány háta mögé
- Rendes vagy, hogy felhoztad. Semmit, unatkozom. Na és te? Sikerül elcsenned a hozzávalókból? - mosolygott halványan a lány, hiszen mindenki tudta, hogy ez Manu célja, valamint azon is meglepődött, hogy magához képest elég lazán képes viselkedni Manu közelében.
Nem igazán szeret másokkal beszélgetni, és kellemetlenül érzi magát ha nagyobb társaság előtt beszélnie kell, Manu  személye sem jelentett ezidáig kivételt.
Ma már másodjára lepi meg a lányt azzal, hogy nem undort vált ki belőle.