Worldwide / Mesut Özil / + Boldog szülinapot Arbe!

 Sziasztok! :) 

Itt a beígért Mesutos szösszenet, nem túl hosszú de azért remélem, hogy tetszeni fog.

Köszönöm szépen az előző novellához a kommenteket és a pipákat is, hálás vagyok értük.

 Ezt a novellát is a kis Tonkómániásomnak ajánlom.

  = ajánlott zene =

- Pepa, tényleg muszáj menned? Én nem akarom, hogy annyit dolgozz! Tudom, hogy a főnököd egy barom, de nem tudna legalább egy pici szabadságot adni? Naa, próbáld meg még egyszer felhívni, a kedvemért.- könyörgött Mesut kisgyerek módjára ma már sokadszor a barátnőjének.

- Mes, tudod, hogy legszívesebben én is azonnal veled mennék, de amikor a VB miatt szabadságot vettem ki és tudod, hogy mennyire berágott, de ne aggódj, holnap már repülök is utánad. Nyugi azt a pár órát már kibírod nélkülem is. - bújt a barátjához Pepa.

- Tudom tudom te kis világ járó, csak olyan régen volt már olyan amikor napokig csak kettesben voltunk és nem kellett edzésre, meccsekre és riportokra na meg a szerkesztőségbe szaladgálni, régen volt már olyan nap amikor én nem Mesut Özil futballista te pedig Pepa Wiliamson újságíró voltál, hanem csak simán Mes és Pepa voltunk, egyszerű átlagos fiatalok akik imádják egymást, és ez a nyugi már nagyon hiányzik. - puszilta meg a kócos lány homlokát a középpályás.

Pepa nem mondott semmit csak mosolyogva nyomott egy apró csókot a játékos ajkaira amelyek széles mosolyra húzódtak.

A lány lelki szemei előtt már szinte ezredjére peregtek le a közös emlékek, és a megismerkedésük napja.

Az a szeptemberi esős nap örökre rányomta mindkettőjük életére a bélyeget.

Egy közös barátjuk Dora által találkoztak. Mindketten siettek a kijelölt kávézóba, mert meg volt beszélve, hogy Dora hozza a barátnőjét Pepat, Dora párja Toni pedig az egyik barátját és Toninak épp Mesutra esett a választása aki rövid győzködés után bele ment a dologba, csak arra se Toni sem pedig Dora nem számítottak, hogy Pepa és Mesut már a dupla randi előtt találkoztak.

Már csak pár ház választotta el őket a kávézótól amikor Mesut az autójával összesározta a lányt, mert felcsapott a latyakos víz.

Pepa idegesen robogott be a kávézóba majd dühösen levágta magát Dora mellé. A maradék kedve is elment az egésztől. Mesut kíváncsian pásztázta a kávézót majd amikor meglátta a sáros lányt a barátai társaságában nem tudta visszafogni magát, és nevetni kezdett.

Széles vigyorral az arcán lépett az asztalukhoz majd helyet foglalt és beszélgetni kezdtek. később pedig külön asztalhoz vonultak.

Egyik randi követte a másikat, majd október közepén összejöttek.

- Mes, tudod mire gondoltam? - puszilta arcon a lány a középpályást

- Mire gondoltál? Remélem valami kifogásra amit előadhatsz a főnöködnek?! - vigyorgott Mesut a puszi hatására

- Nem nem, de tényleg ne haragudj Cukim, holnap már én is ottleszek. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha az ünnepek után meglátogatnánk Tonit meg Dorát, te is találkoznál a többiekkel is, nekem meg már iszonyatosan hiányzik Dora, már van vagy egy fél éve, hogy nem láttam, csak telefonon beszéltünk.

- Jól hangzik, de előtte legyen egy kis szabadidőd. Komolyan mondom lassan te jobban be vagy táblázva mint én, nem hiába te vagy a legjobb újságíró. - vigyorgott büszkén Mesut és megcsókolta a lányt.

Kiélvezték azt a pár órát ami még a gép indulása előtt az övék volt, majd Pepa kivitte a szerelmét a reptérre, de az úton Mes kiharcolta, hogy ő vezessen.

- Ne már! Mindig te vezetsz, ez nem igazság! - puffogott a lány

- Ennyi jár nekem ha már egy napig nélkülöznöm kell a társaságod. - nyújtotta ki a nyelvét Mesut majd öntelt vigyorra húzta a száját, hiszen tudta, hogy erre már Pepa nem tud reagálni

Nem akartak a reptéren búcsúzkodni mindenki előtt ezért amikor a középpályás a reptér előtt leállította a motort hosszú csókot nyomott lány ajkaira.

- Nem érdekel, hogy csak ma nem foglak látni, de már előre rosszul vagyok, hogy nem vagy velem. Siess ahogy csak tudsz, szeretlek Pepa. - ölelte magához szorosan a lányt aki visszapislogott néhány könnycseppet.

Nem szeretett búcsúzkodni, pláne nem Mesuttól, és amúgy is imádta amikor ilyen szépeket mondott neki.

- Tudod, hogy mennyire imádlak Mesut Özil? Te vagy a legjobb dolog az életemben! - puszilt bele a nyakába majd mélyen magába szívta Mesut jellegzetes illatát amitől mindig nyugodtság járta át, hiszen tudta, hogy a játékos mellett biztonságban van történjen bármi is.

A búcsúzást egyikőjük sem szerette volna hosszúra nyújtani, hiszen tudták, hogy csak egy napig lesznek külön egymástól, ezért néhány apró puszi után Pepa nehéz szívvel de elhajtott a reptérről.

Gyorsan összeszedte a szükséges cuccait majd sietett hiszen az ő gépe is indult Tokióba. Nem sok kedve volt ehhez az interjúhoz, hiszen nagyon szeretne ő is egy olyan napot amikor csak a szerelmével lehet, vagy amikor Mesut, Dora, Toni és ő csak úgy simán elmennek valahova, hisz erre mát tényleg rég volt példa, de lenyugtatta magát azzal, hogy nemsokára sort kerítenek erre is, csak minél hamarabb legyen túl ezen az egészen.

Amint felült a gépre elővette a kedvenc magazinjának a legfrissebb számát majd olvasni kezdett.

Elmélyülten lapozgatott amikor érezte, hogy valami nincs rendben és ezzel az érzéssel nem volt egyedül. A többi utas is pánikkal teli szemmel meredt a szomszédjára.

Pepát idegesség fogta el, rögtön Mesut jutott az eszébe, mi van vele? Vele minden rendben van? Az nem történhet meg, hogy vagy vele vagy Mesuttal valami repülőszerencsétlenség történjen, hiszen mindent elterveztek. Annyira szemét nem lehet a sors, hogy belerondítson a csodálatos életükbe... de amint imbolyogni kezdett a gép és erőteljesen ereszkedni semmi másra nem tudott gondolni.

Pepa Wiliamson soha nem gondolt a halálra, ő nem az az ember volt, és most, hogy a küszöbén áll semmi másra nem tud gondolni csak Mesut Özilre aki valószínűleg most landol, és csak remélni tudja, hogy Mes jólvan.

Ezek voltak a lány utolsó gondolatai mielőtt hatalmas csapódással földet ért a gép.

- Fiam, ne idegeskedj, nemsokára felveszi a telefont.- próbálta lenyugtatni Mesutot az anyukája miután már a középpályás sokaid próbálkozására sem vette fel Pepa a telefont.

- De mi van vele? Mindíg felveszi ha hívom. - puffogott a középpályás amikor is halálra vált arccal a nővére sietett befelé.

- Nese, mi történt? - kérdezte aggódva Özil anyuka

Mesut nővére nem mondott semmit, csak bekapcsolta a tv-t ahol épp a híreket mondták.

Mesut azthitte, hogy helyben összeesik.

- Az nem lehet, hogy egy túlélő sincs! - motyogta maga elé meredve

- Sajnálom. - ölelte meg a nővére.

Napoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy Mesut felfogja, hogy a lány nem élte túl.

Teljesen összetört. Esténként csak forgolódott, nem volt képes másra gondolni, csak arra, hogy a lány akit annyira szeret már nincs vele.

Fogalma sem volt arról, hogy mit kezdjen magával, vagy mi lesz amikor visszamegy a közös házukba.

Pepa maradványait csak hetekkel később találták meg.

Mesut nem volt képes ránézni, mert ha látta volna a szerelmét darabokban biztosan nem éli túl ő sem.

Nem volt túl sok ember Pepa temetésén aminek Mesut most nagyon örült, hiszen egyedül akart gyászolni. Szerencséjére a sajtó sem zaklatta. Azt hiszem azoknak a viperáknak is van lelkül, hiszen nem szálltak rá a teljesen összetört és gyenge játékosra.

Mielőtt Pepa koporsóját teljesen belepte volna a föld Mesut megpuszilt egy szál fehér rózsát és kivett az öltöny zsebéből egy dobozt.

Felnyitotta majd az eljegyzési gyűrűre is lehet egy puszit és óvatosan a lány koporsójára helyezte.

 " Én soha, soha

Nem vagyok olyan messze, mint amilyen messze tűnik

Hamarosan együtt leszünk

Ott találkozunk, ahol elbúcsúztunk.

Igen, talán millió csinos lánnyal találkozom majd, akik tudják a nevemet

De ne aggódj,

Mert tiéd a szívem. "

Boldog szülinapot Arbe!  <3

"Egyébként is ( de ma főleg )

szívünk csak Érted dobog.

Boldog születésnapot! "