Születésnap / Benedikt Höwedes novella /

Először is szeretném megköszönni a sok kattintást, mivel ma az oldalmegtekintések száma átlépte a tízezret! Nem tis tudom elmondani mennyire hálás vagyok ezért. És itt is kösznönetet szeretnék mondani ThisisNrA-nak aki csodaszép külsőt és novellaplakátokat varázsol nekem. Nagyon szépen köszönöm Szívi! ♥ 

A múltkor ask-on kaptam egy olyan kérdést, hogy itt miért nincs a másik blogomon elég népszerű volt, hónap szereplője szavazás ahol kicsi történetbeli morzsákat tudhatok meg az általatok kiválasztott karakterről. Kitettem egy közvéleménykutatást, és ott szavazhattok, hogy legyen˜ - e vagy ne. Jó olvasást kívánok a novellához! :)

= Ajánlott zene =

Ilyenre is rég volt már példa, a szülinapomon hullik a hó!

Szerencsére a január 28.-a egy szerdai napra esett amikor csak öt óránk volt, így már egy órakkor kiléptem az iskola súlyos és hatalmas fa kapuján.

   A buszom majd csak két óra múlva indul, ezért jó szokásomhoz híven sétálni indultam, de előtte mint mindig, most is vettem magamnak egy forró kávét.

Gelsenkirchen központjában a hó hullás ellenére is rengeteg ember bolyongott és ahogy láttam sok ember óhajtotta meg a kávét is.

  Beálltam a sorba, hogy végre én is megkaptam a forró italomat.

Tíz - tizenöt perc várakozás után végre belekortyolhattam a finom, enyhén karamelles forró italba.

   Maximumra vettem a hangerőt miután bedugtam a fülesem és elindultam sétálni.

A hideg miatt nagyon jól esett a forró ital érintése a tenyeremnek, a hó is nagy pelyhekben hullott, sokkal erősebben mint amikor kiértem az iskolából.

   Teljesen belemerültem a jelenlegi kedvenc dalom hallgatásába, csak azt vettem észre, hogy már nem szorongatom a kávémat, valamint, hogy velem szemben egy hozzám képest magas férfi áll.

 – Ne haragudj, nem figyeltem oda! – nyújtotta felém a kezét.

 – Semmi ... semmi baj! – hebegtem meglepődve.

   Nem azért voltam lesokkolva, hogy épp most döntött le a város és Németország egyik legnagyobb büszkesége és épp elnézést kér, hanem az a tény döbbentett le, hogy mennyire zavarba jöttem pedig soha nem voltam az a szív bajos típus. A kezét nyújtotta felém és könnyű szerrel felhúzott.

– Figyelj, ne haragudj, természetesen kifizetem a kávédat! – mosolygott rám és a kezembe nyomott néhány papírzsebkendőt, hogy fel tudjam itatni a kabátomon keletkezett foltokat.

– Nem szükséges, nem akarok problémát okozni! Komolyan ... – suttogtam magam elé meredve. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni.

   Nem szerettem a szülinapokat, nem volt velük különösebb bajom, de csak átlagos napnak tartottam, és ma eleve egész nap rossz volt a köz érzetem és egyedül voltam.

Legszívesebben elsírtam volna magam, egyszerűen csak kikívánkozott minden ...

– Nem probléma, én ráérek! – mosolygott rendületlenül

Néha, csak úgy előtör belőlem a sírás, most is ez történt ...

   Álltunk egymással szemben, a kezem tele volt kávés papírzsepikkel és a szememből patakzottak a könnyek.

Megszeppenve szipogtam néhányat, majd az egyik zsepivel amelyik nem volt annyira nedves megtöröltem a szemem.

Benni fürkésző tekintettel mért végig. Most komolyan Benedikt Höwedes előtt sírdogálok?

– Ne haragudj, csak ma nem volt túl jó napom, és ilyenkor csak úgy elsírom magam. Bocsi, tényleg! – hajtottam le a fejem.

– Gyere, a közelben van a kedvenc helyem, nagyon finomak ott a kávék, biztosan te is imádni fogod! – megfogta a karomat és gyengéden húzni kezdett a kávézó felé.

   Pár perc múlva már átléptük a kis helyiség küszöbét.

Tényleg barátságos volt, már így első látásra is kedves kis helynek tűnt.

– Csüccsenj le, én hozok két kávét és egy étlapot! – húzta ki a székemet és mosolyogva lesegítette rólam a kabátomat, majd a pult felé indult.

Mire teljesen elhelyezkedtem és felmértem a helyet Benni már hozta is a kávékat.

– Parancsolj, nekem ez a kedvencem! Remélem neked is ízleni fog! – tolta elém az egyik bögrét és elégedett mosolyra húzta a száját.

   Nem tudtam mit mondani, teljesen zavarba jöttem. Legalább fél percre volt szükségem mire megtaláltam a hangomat és válaszolni tudtam Benninek:

– Nagy kávé rajongó vagyok, szóval biztosan fog ízleni!

A púltoslány mosolyogva hozta ki az étlapot majd diszkréten végigmért és elment egy másik asztalhoz.

– Te mit ennél szívesebben? Valami sós sütit vagy édeset? Nem is kérdeztem még a neved! Én Benedikt Höwedes vagyok! – nyújtotta felém a kezét.

– Lorena Kaspar vagyok.  mosolyogtam rá halványan és kezet ráztunk.

   Hihetetlen mennyire ápolt és puha keze van, nehezemre esik elengedni, de meg kénytelen voltam megtenni, így is ki tudja milyen pszichopatának néz azért mert szégyen szemre elbőgtem magam előtte.

– Nos, Lorena örülök, hogy megismerhetlek! Mesélj magadról valamit, ahogy látom még iskolába jársz, ugye? – pillantott a béke jeles iskolatáskámra.

Hihetetlen, hogy folyton mosolyog, borzasztó cuki!

– Igen, ez az utolsó évem a gimiben, fogalmam sincs mihez kezdtek utána, és tényleg bocsánatot szeretnék kérni az utcán történtek miatt, nem vagyok ám ideggyenge vagy valami fanatikus Schalke rajongó aki a gyönyörtől sír, csak egyszerűen rossz napom volt/van.

– Szóval nem szereted a Schalkét? Ezt megjegyeztem, ez most fájt! De ugye nem valami fanatikus Bayern szurkolóval van dolgom?

– Hé, én azt egy szóval sem mondtam, hogy nem szeretem, csak nem vagyok egy fanatikus aki elsírja magát, ha találkozik veletek! – vigyorogtam fülig pirulva.

 Ennek örülök, de mi rontotta el a kedved? Tudom, hogy nincs sok közöm hozzá, de szerintem jó az, ha ki tudod önteni valakinek a szíved. Én hiszek abban, hogy nem véletlenül találkoztunk, mesélj Lorena!

   Talán Benninek igaza van, és mivel jött a pincérlány, hogy felvegye a rendeléseinket volt némi időm átgondolni miként avatok be egy világbajnokot az én hétköznapi problémáimba.

Nem gondolkodtam azon, hogy mit rendeljek ezért rábíztam magam Bennire, azt kértem amit ő. Miután a lány elment mély levegőt vettem, majd belekezdtem:

– Igazából néha nagyon elveszettnek érzem magam. Tulajdonképpen ma van a szülinapom is, de a barátnőmön, Mimin kívül senki sem köszöntött fel, ami nem is lenne baj, hiszen nem vágyom én senki dicshimnuszára, sőt Mimit senki se tudná pótolni, nekem csak az számít, hogy ő gondolt rám, csak sajnos mostanában csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot, vagy a neten beszélgetünk. Az osztálytársaimat meg eléggé hidegen hagyja a dolog, mondjuk ez annyira nem is nagy probléma, mivel nem vagyok annyira oda a szülinapokért, szerintem csak egy átlagos nap, meg amúgy is, nem szeretek senkit az osztályból, Mimi volt ott az egyetlen normális ember, de mint mondtam elköltözött Madridba a barátjával, Tonival. Szóval azóta nincsen társaságom... Bár Mimit tényleg senki nem tudná überelni, ő a tökéletes legjobb barát, és Toni is rendes, örülök, hogy boldoggá teszi a barátnőmet, mert megérdemli.

Szóval nélkülük kicsit üresek a hétköznapjaim, a telefonálás meg nem olyan ...  zúdítottam minden problémámat Bennire

– És a szüleid? Várj, lehet egy hülye kérdésem? – nézett a szemembe érdeklődve Benni.

 A szüleimmel nem éppen bensőséges a viszonyom, nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy mindenről beszámoljak nekik. Persze, kérdezhetsz akármit!

– Rendben, Toni, Mimi, Madrid, költözés, Mimi az a Mimi? Toni az a Toni? Azért nem vagy "elájulva" a focistáktól mert a legjobb barátnőd barátja is az? Mimi Toni Kroos Mimije, vagy túl sok a véletlen egybeesés? – vigyorgott kíváncsian.

   Imádom amikor mosolyog!

– Nem tényleg nem véletlen, Mimi és Toni az a Mimi és az a Toni. – mosolyogtam rá

– Ó, értem! És mióta ... – nem tudta folytatni a mondandóját, mivel a csengőhangja félbeszakította őt. – Ne haragudj, Julian hív, a csapattársam. Muszáj felvennem, csak egy pillanat. – halványan elmosolyodott és kisietett.

   Néhány perc elteltével a pincérlány kihozta a sütiket. Szánakozva nézett rám és Benni hűlt helyére. Amint felsőbb rendű vigyorral az arcán elsietett megkóstoltam a sütit aminek nagyon guszta kinézete volt, valamint éhes is voltam. Benni kb 5 perc múlva érkezett vissza.

– Ne haragudj Lorena, hogy eltartott egy darabig, csak megtudtam, hogy hamarabb lesz edzésem.  gyorsan lehuppant és ő is rávetette magát a krémes finomságra.

– Semmi baj, menj nyugodtan. Nem akarom, hogy esetleg miattam kerülj bajba, vagy elkéss. – eszegettem egy kissé gyorsabb tempóban, bár szívem szerint eltöltöttem volna vele még néhány órát.

Hamar belapátolta az édességet, és minden tiltakozásom ellenére kifizette az én részemet is.

– Ne haragudj, ezt még pótolni fogjuk, ígérem Lorena! Boldog szülinapot! – simított végig a karomon miután felöltözött és az imádnivaló mosolyával távozott.

   Miután elment már nekem sem volt kedvem maradni. Minden ugyanolyan szürke és unalmas lett mint Benni felbukkanása előtt. A süti száraznak és túlcukrozottnak hatott, idegesítővé vált a háttér zaj.

Vártam néhány percet és sietve énis távoztam. Minden ugyanolyan volt mint máskor ...

Semmi nem változott azért mert január 28-ika volt, a születésnapom, sem az nem változtatott a dolgokon, hogy Benni társaságában tölthettem el egy kis időt.

   Fáradtan estem haza, majd miután ledobáltam a cuccaimat bedőltem az ágyba és megpróbáltam aludni, mivel fárasztó iskolai napon voltam túl.

Sikerült négy teljes órát aludnom, szerencsére mindenki elment dolgozni amikor felébredtem. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő, amikor láttam, hogy három olvasatlan üzenetem is van.

Az egyik SMS-t Mimi írta, hogy majd okvetlenül meg kell beszélnünk este valamit, a másik üzenetben Toni köszöntött fel. Mosolyogva olvastam mind a két üzenetet és gyorsan válaszoltam is rájuk.

A harmadik SMS feladójának a kiléte ismeretlen volt számomra ezért kíváncsian nyitottam meg az üzenetet.

Amint szembesültem a feladó személyével szinte szó szerint eltátottam a számat, Benni írt:

   Szia Lorena, még egyszer boldog szülinapot szeretnék kívánni neked. Tizenkilencnek lenni menő! A számod Mimitől és Tonitól van meg, holnap az iskolád előtt megvárlak, mit szólsz hozzá? Bepótolhatnánk a ma elmaradt beszélgetést, hétvégén pedig várlak a meccsünkre! A jegy miatt ne aggódj, már félre van téve neked, holnap megkapod. Nos, áll az ajánlat? 

Benni. 

Gondolkodás nélkül tudtam, hogy mi a válaszom az üzenetre, és a kedvem is fényévekkel jobb lett. Tüzetesen átolvastam mégegyszer az SMS-t és válaszoltam rá:

   Szia Benni, köszönöm szépen, nagyon jól esik, hogy gondoltál rám! Persze, hogy benne vagyok, remekül éreztem magam ma délután. Hű, jegyet is kapok? Ez igen! Köszönöm, hogy feldobod a szülinapomat, és itt most nem a jegyre célzok vagy a sütire, hanem úgy általában, köszönöm, hogy bár még csak ma találkoztunk mégis figyeltél rám. Az ajánlat természetesen áll!

   Vigyorogva küldtem el az üzenetet és tudtam: ez életem legjobb szülinapja!