Húsvéti meglepi - Bastian Schweinsteiger novella

  Sziasztok! :) 
Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok itt is. Egy Bastianos novellával készültem, bár nem ez volt az eredeti tervem, de egy Facebook beszélgetésünk ThisisNrA-val megihletett és ez lett az eredménye.
Ezt a novellát is Neki ajánlom, ő a főszereplője, csak miatta írtam Bastikáról!:D 

Nem is rizsázok tovább, csak még annyit, hogy ma az egyik ismerősöm megosztott egy Realos csoportban egy locsoló verset ami nagyon jópofa, beszúrom ide is, bár van olyan aki találkozott már vele én úgy gondolom.

Locsolkodni jöttem, egy

kölnim van, csak ennyim,

Coentraót is elhoztam, így féláras a

benzin,

Rohantam, mint a szemöldök Ancelotti

homlokán

A sérómat is belőttem, Cristiano

nyomdokán.

Piros tojás, kék tojás? Én szép fehéret

kérek,

Madridista vagyok, voltam, leszek, amíg

élek,

Folytatnám még órákig, de rímem sajnos jó

nincs,

Meglocsolni szabad téged? Légy Ramos,

és bólints!

Ezt nem hiszem el!

Soha nem kedveltem túlzottan a Húsvéthétfőt, habár maga az ünnep szép, de a locsolkodási tradíciók igazán kimehetnének már a divatból. Borzasztóan fáradt vagyok, pedig a lányoknak semmi megerőltető dolgot nem kell tenniük ilyenkor, de ez a passzív várakozás is lefáraszt. 

   Elhallgatni a sok beccsiccsentett középkorú férfiak süketeléseit... fárasztó.

Ha legalább Basti itt lenne, akkor nem érdekelne, mert már rég elmentünk volna, de késik a gépe. Őt nem is hibáztatom semmi miatt, hiszen tudom, hogy Münchenből nem egyszerű idejutni, és hiába ő a " Fußball Gott " az időt ő sem tudja felgyorsítani, így csak csendben tűröm a sorsom.

   Úgy volt, hogy délelőtt jön, gyorsan meglocsolja anyukámat, leszalad a legközelebbi rokonokhoz aztán ketten elmegyünk valahová, távol a büdös löttyöktől, távol a rajongóitól távol mindentől ahol csak ketten lehetünk.

 Már napokkal ezelőtt kibéreltem egy hangulatos kis hétvégi házat a külvárosban. Szinte az erdőben van, egy békés kis tó partján fekszik, mindentől elzárva. Nyugalom és béka van ott amire mindkettőnknek nagy szüksége van már.

   A gondolataim vissza vissza kalandoztak az én Bastianomra, teljesen figyelmen kívül hagytam a százszor hallott történeteket, és azokra a momentumokra gondoltam amelyeket Bastival éltünk együtt. Ha százszor gondoltam vissza az eddigi 2 évünkre hatalmas vigyor kúszott az arcomra. Két éve vagyunk együtt, de olyan mély és érzelmes a kapcsolatunk mintha már vagy 10 éve együtt lennénk.

   Az egyetemen volt egy olyan lehetőség, hogy szinte ingyen eljuthatunk Münchenbe. Természetesen elmentem én is, és ott találkoztam vele.

Életem legcsodálatosabb pillanata volt amikor belenéztem a szemébe.

A csapattal nyakunkba vettük a várost, és az Allianz Arenába is ellátogattunk. Mindenki mászkált, bámultunk össze viasza, úgy éreztem magam mintha valami szentélyben lettem volna.

Épp a hatalmas képeket néztem a falon, és annyira elkalandoztam, hogy amikor körbenéztem már senki nem volt mellettem. Kétségbeesetten mászkáltam körbe körbe a hatalmas épületben.

   Egy lélekkel sem találkoztam akitől segítséget kérhettem volna, amikor mint valami lovag: lassan és felszegezett fejjel elindult felém Basti.

Borzasztóan udvarias volt és készségesen felajánlotta a segítségét.

Elmagyarázgattam neki, hogy mi a helyzet mire csak mosolyogva megrázta a fejét és intett, hogy kövessem. Mire odaértünk ahol Basti a társaimat gondolta már senki nem volt.

Teljesen kétségbe estem és hatalmas szemekkel néztem rá. Már kis híján kitört belőlem a sírás. Soha nem voltam sírós típus, de teljesen kétségbe ejtettek a körülmények : egy idegen városban vagyok, akiket ismerek elszakadtak tőlem és teljesen egyedül vagyok. Basti láttam rajtam, megszorította a kezem és megkérdezte, hogy merre vagyunk elszállásolva.

 – Fogalmam sincs. Nem jegyeztem meg.  ráztam meg a fejem teljesen kétségbe esetten.

–  Hát ... ez szívás. Várj csak, érdeklődöm itt még, nem hagylak itt magadra. Ne mozdulj .... hogyan is szólíthatlak?  mosolygott rám  

– Lisa, Lisa vagyok. És köszönöm Basti, komolyan. –  néztem rá hálásan

–  Ugyan már, ez a legkevesebb amit tehetek. –  mosolygott halványan és elindult

     Basti néhány perc múlva visszatért.

–  Nos, semmit nem derítettem ki, szóval amíg vissza nem jönnek érted én szórakoztatlak el. 

Nem tudtam, hogy ennek örüljek-e vagy nem, de lényegében Basti remek társaság volt.

   Imádtam visszakalandozni a megismerkedésünkhöz, a rezgő telefonom zökkentett vissza a valóságba amikor hívott az én hősöm.

– Szia Basti! Mikor jössz? Istenem, úgy hiányzol már! – támadtam le egyből. Nem tehettem róla, az emlékek miatt van.

–  Szia Szépségem. Egy fél óra és ott vagyok, én nem locsolgatok senkit, őrülten hiányzol már nekem is, érted megyek, aztán pedig indulunk is a kis helyünkre, oké? 

   Hallottam a hangján, hogy a szája mosolyra húzódik amitől nekem is ösztönösen mosolyognom kellett.

–  Remek ötlet, akkor megyek is és kimosom a hajamból ezt a sok büdös parfümöt, alig várom már, hogy lássalak. Szeretlek.  –  mosolyogtam bele a telefonba

–  Én is alig várom már, imádlak Kincsem. –  mondta lágyan és bontotta a vonalat.

    Jelenleg az sem érdekelt volna, ha maga a kancellár Angela Merkel ül itt velem szemben, akkor is elmentem volna készülődni, ezért elnézést kérve felálltam és kirohantam a nappaliból.

Zakatoló szívvel siettem a fürdőbe, majd a szobámba, hogy átöltözhessek.

   Mire mindennel végeztem Basti is megérkezett.

Vigyorogva bújtam a biztonságot nyújtó karjaiba, majd néhány udvarias kérdés után amelyet az aktuális locsolók intéztek Bastihoz elindultunk.

A kis hely nagyon tetszett mindkettőnknek, percekig bámultuk amikor megérkeztünk.

–   Ezentúl ide jövünk majd, ha el akarjuk kerülni a nagy felhajtást oké? –   csókolt meg

Imádom a csókjait, teljesen beleveszek mindig.

–  Nekem bárhol jó, a lényeg az, hogy veled lehessek.

Még néhány percig gyönyörködtünk a tájban, majd bementünk.

   Reggel én korábban ébredtem mint Basti, de nem keltem fel, az ölelő karjai között gyönyörködtem a napfelkeltében és közben arra gondoltam, hogy mennyire szerencsés vagyok.