A bajkeverő / Alexis Sánchez novella /

Sziasztok! Ez az első novella amit ThisisNrA listájáról hoztam! 

Nem lepődtem meg amikor Mesut lett a márciusi főszereplő, meg is írtam róla a kis meglepetésírást, de csak április 20.-adika után tudom nektek hozni, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogjátok fogadni. Lesz majd ( szintén 20.-adika után ) egy Xherdan Shaquiris kis szösszenetem is. Haladok haladok a novellákkal és a résszel is. Hétfőre talán hozok egy kis megelepetést, de még nem ígérek előre semmit, csak annyit mondok ezzel kapcsolatban, hogy több olvasóm is érdeklődött a novella folytatásával kapcsolatban, talán hétfőn Húsvét alkalmából hozom is! :D  kitettem az áprilisi szavazást, és köszönöm a márciushoz érkezett szavazatokat is! :) Rizsa még bővebben a novella után! :D

   Új város, új lakás, új konyha ... de a főző tudásom, jobban mondva a főzni nemtudásom a régi.
Erre akkor jöttem rá amikor kifüstöltem a londoni kis apartmanomat, meg még jó néhány szomszédot.
Ez a tökéletes bemutatkozás! Rettegj London, rettegjetek szomszédok : Tatjana Dmitrijovna a városba érkezett!
   A hideg Moszkvát a borongós Londora, a hagyományos orosz pálinkát pedig a London Eye-ra cseréltem.
Na jó, nem vagyok iszákos, ezt csak úgy hozzátettem, de azért imádom Londont.
Nem vagyok One Direction rajongó, sem pedig futball drukker, sőt a focit kifejezetten utálom, maga a város légköre vonzott, a történelme és magát          Angliát is imádom, hiszen olyan embereket adott a világnak mint: William Shakespeare,  Jane Austen, William Golding és még sorolhatnám ...
E nevek említése után azt hiszem senkit nem lepek meg ha azt mondom, hogy irodalmat tanulok. Már egész pici korom óta ez volt a vágyam, valamint ha egy olyan embernek mutatkozok be aki olvasta már Puskintól az Anyegint egyből felkapja a fejét a nevem hallatára, mert a szüleim úgy gondolták, hogy ha már a vezeték nevünk egyezik akkor legyen ugyan az a kereszt nevünk is nekem és a mű női főszereplőjének, de most kanyarodjunk vissza a főző tudásom minden hiányához.
   A sajtos makaróni az egyetlen olyan étel amit soha nem sikerült eddig elsajátítanom. Ha nem a tésztát főzöm túl, akkor a sajtos kencével lesz valami baj, de mindig ehetetlen a végeredmény.
Ez most sem volt másképp.
A tűzhelyre tettem a sajtot és átsiettem a fürdőbe, hogy betegyek egy adag mosnivalót, már épp végeztem a szennyesekkel amikor felhívott a barátnőm.
Vele sajnos nem tudok mindennap beszélni személyesen, de mindennap felhívjuk egymást, vagy a közösségi oldalakon beszélgetünk mivel ő Bastival él Münchenben.
Amikor vele beszélgetek az idő szinte észrevétlenül telik és szinte megszűnik forogni a Föld körülöttem. Volt már rá példa, hogy olyan elmélyülten csevegtünk, hogy simán felborítottam a dohányzó asztalt, de erre csak akkor jöttem rá amikor olyan két és fél órával később bontottuk a vonalat.
   Nos, most is az orrfacsaró bűz, valamint a tűzjelző működésbe lépése szakította félbe a csevegésünket.
Ledöbbenve csaptam a homlokomra, nem létezik, hogy ennyire idióta legyek!
A szomszédok idegesen kopogtattak az ajtómon, az ablakokon keresztül erős, szürke füstfelhő szállingózott ki békésen.
Néhányuk már a tűzoltóságot is kihívta, de a legdühösebb a tő szomszédom volt aki mérgesen rontott be és ordibálva számon kért a történtek miatt.
– Mégis mi a fene ütött beléd? Meg vagy veszve? – ordított velem a srác.
   Nemsokkal utánam költözött ide, állítólag valami nagyágyú, mert sok fotós áll szinte minden reggel a lépcsőházban rá várva, valami izom agyú sportoló, de mint már említettem annyira nem érdekel a foci, hogy különösebben elmélyedjek a témában, valamint nem akarok beállni a nyalizó szomszédok sorába akik tejet és sütit visznek neki.
– Mi lenne ha ordibálás helyett segítenél ablakokat nyitogatni nagyfiú? Vagy esetleg lerendezhetnéd az ügyemet a tűzoltósággal meg a többi dühös szomszéddal, téged úgy is mindenki istenít, bár nem tudom, hogy ki vagy, de az igazat megvallva nem vagy valami nagy szám! – vágtam neki oda. Nehogy már az én lakásomban ő ordibáljon velem.
– Az eszem megáll, komolyan mondom! – csapott idegesen a combjára – Majdnem felgyújtod itt a lakást és még te vagy felháborodva? Na nekem ne próbáld bemagyarázni, hogy nem ismersz, itt Londonban nincs olyan ember aki ne tudná ki vagyok, sokan tartanak nagy számnak. A szomszédokat meg rendezd le te, csak megsúgom mindenki utál itt téged.
– Te idióta, mégis honnan kellene tudnom, hogy ki vagy? Annyi fogalmam van rólad, hogy valami nagyhal lehetsz, mert a hülye fotósok folyton a sarkadban lógnak, és ezzel megvonod más embertől is a magánélet lehetőségét. Tudod milyen az, amikor nem tudok pizsiben kiülni az erkélyemre, mert alattam fotósok hada lesi azt, hogy mikor dugod ki a pici kis buksidat az ablakon? – teljesen bepöccentem, nagyon előtört belőlem az orosz virtus, szóhoz sem engedtem jutni, pedig sokszor  közbe akart vágni, de nem sikerült neki, csak tátogott mint valami hal.
– Képzeld el tudom, hogy milyen az, elvégre is engem követnek. Ó, nehogy te legyél már azon fenn akadva, hogy nem tudod az erkélyen kelletni magad, mikor a tömb házban élő férfiak szeme kocsányon lóg akárhányszor megjelensz! Egy idióta vagy aki egy tök egyszerű ételt és képes elcseszni, aki azt hiszi, hogy mindig mindent jobban tud.! Talán jobb is, hogy nem ismersz, mert lehet, hogy neked köszönhetően minden lépésemről olvashatnék egy egy pletyka lapban. – csapott a konyhapúltra.
   Fogalmam sincs mi van vele, de itt nekem ne csapkodjon! Mi lesz a következő lépés? Felpofoz?
– Álljál csak le nagyfiú! Nem otthon vagy, itt nekem ne csapkodj! Az teljesen abszurd, hogy én kelletem magam, mégis minek nézel te engem? Tatjana Dmitrijovna soha nem kellette még magát senkinek, és nem is most fogja elkezdeni. Igazából, pont nem érdekel, hogy ki a franc is vagy, mert mint már említettem akkor se fogok beállni a nyalizók sorába ha te vagy a Dalai Láma nemtudomhanyadik reinkarnációja, mert a szememben te csak egy nagyképű senkiházi vagy, aki még a nőket sem tiszteli. És most jegyezném meg, hogy ha még egyszer idiótának nevezel nagyon megjárod nagyfiú! Nem akarsz te az ellenségem lenni, hidd el! – néztem a szemébe pislogás nélkül, majd az ajtóhoz sétáltam – Mehetsz!
– Ha én nagyképű senkiházi vagyok akkor te kivagy? Ó, megmondom én! Egy idióta! Még egy ilyen kis akció és kihívom a rendőrséget, a tömb ház összes lakója utál, nem lesz nehéz téged utcára küldeni, úgyhogy egy jó tanács: húzd meg magad! – a tekintetét az enyémbe fúrta, a szeme szikrákat szórt miközben hozzám beszélt majd amikor távozott jó erősen becsapta maga után az ajtót.
– Barom arc! – kiáltottam utána és az ajtóhoz sétáltam, hogy jobban ki tudjon szellőzni a konyha.
    Hogy lehet valaki ennyire arrogáns idióta? Idejön és itt játssza nekem az elnököt, azt hiszi, hogy ő itt a világ közepe, csak mert ő Alexis Sánchez, valami hülye kis bevándorló! Pff...
Hát, még is ki a franc ő, hogy a saját lakásomban engem kóstolgasson? Már csak azért is utána nézek ki is ő, miért olyan fene nagy híresség a szomszéd srác!
Amint beírtam a keresőbe az Alexis nevet egyből ő ugrott fel. Ráklikkeltem és rengeteg információ áradat csapott szembe. Az első találat a Wikipédia volt, az úgy is okos, mindent tud, szóval na lássuk alapon ráklikkeltem.
   A születési helyétől kezdve, a legapróbb dologig minden megtalálható volt ott. Különösebben nem érdekeltek a részletek, pláne amikor megtudtam, hogy labdarúgó.
Akkor ezért volt olyan kis szemét!
Én a foci terén nagyon analfabéta vagyok, Hannah által ismerem Bastit, ők már vagy 5 éve együtt vannak, meg Basti pár csapat társát, de a többi focista kiléte nálam homály.
   Nem csukhattam be az ablakokat, pedig rendesen rázott a hideg, de erre csak most jöttem rá, amíg itt volt a dühös srác nem is tudtam arra gondolni, hogy mennyire hideg van, de most majd' meg fagytam, valamint a gyomrom is hatalmasakat korgott.
Arra jutottam, hogy a legjobb amit tehetek az, hogy rendelek egy pizzát, egy jó meleg pléd társaságában elfoglalom a kanapét és visszahívom Hannaht. A pizza rendelés könnyen ment, szerencsére hamar kihozták, így nem kellett sokáig éheznem.
   Amint kifizettem a pizzámat végrehajtottam a tervemet, és elnyújtóztam a kanapén. Hannah az első csörgésre felvette. Elmeséltem neki a történteket, és megállapítottuk, hogy Sánchez ez bunkó barom. Néha néha Basti is beleszólt a beszélgetésünkbe, aki megígérte, hogy majd összebeszél Jerome-val, Thomassszal és Riberyvel és ők majd a pályán kicsinálják ha összekerülnek.
   Pár óra után bontottuk a vonalat engem pedig elnyomott az álom.

   Másnap délelőtt meglepően meleg volt a lakásban, pedig tudom, hogy a tegnap mindent nyitva hagytam.
Tudom, hogy nem ez volt a legjobb és legbiztonságosabb ötlet, de nem tehettem egyebet.
Idegesen ugrottam fel, és sikeresen lelöktem a pizzás dobozt. Itt valaki volt!
   Beletúrtam az élénkvörös tincseimbe, majd körbenéztem hátha van valami jele betörésnek, de semmi erre utaló nyomot nem láttam.
Amint felvettem a pizzás dobozt, hogy a dohányzó asztalra tegyem egy kis papírt fedeztem fel ott:
Szia, reggel edzésre menet láttam, hogy még mindig minden tárva-nyitva van nálad, gondoltam bezárok mindent. Nem kell megköszönnöd, csak könyörgöm máskor ne főzz!  A tegnapi kirohanásért bocsi, de azért te is hülyén viselkedtél! Alexis

   Többször is át kellett olvasnom, hogy realizálódon bennem a dolog. A tegnapi barom ma szívességet tett nekem? Hű, ez aztán nem semmi!
Tényleg rendes volt azért tőle, hogy bejött és bezárogatott, és bocsánatot is kért, nagyon helyes dolog volt! Talán nekem is illene bocsánatot kérnem tőle, mert eléggé beképzelt módon viselkedtem vele a tegnap ...

Még néhányszor átfutottam a rövidke kis üzenetet, majd letépve egy darabot a bevásárló listának használt kis noteszomból körmölni kezdtem én is:

Szia, köszönöm, hogy a tegnapi szóváltásunk után még bejöttél és egy kicsit gondoskodtál rólam. Nyugi, főzni tudok, csak a sajtos makaróni nem volt soha az erősségem. Tudom, hogy hülyén viselkedtem de azért te sem voltál a türelem és a kedvesség minta példánya! A kirohanás meg van bocsájtva, leszünk jó szomszédok? Tatjana

   Nagyot nyújtózva kiléptem a bejárati ajtón, a kis üzenetet pedig az ajtaja alatt becsúsztattam Alexisnek.
Ma szerencsére nem kellett bemennem az egyetemre, végre sorozat maratont tarthattam. Miután végeztem az Alexis üzenettel visszasétáltam a lakásomba ahol vettem egy frissítő zuhanyt, elvégeztem a szokásos dolgaimat , majd üdén és frissen vágtam neki a kedvenc sorozatom aktuális évadjának.
   A körmeimet majd' tövig rágtam le amikor valaki csengetett.
Szem forgatva álltam fel, hogy ajtót nyissak az illetőnek. Amikor megláttam ki a vendégem nem sok kellett ahhoz, hogy olyan lendülettel ahogy ajtót nyitottam az orrára is csapjam az ajtót, de nem tehettem meg, mert eszembe jutott, hogy reggel milyen barátságos volt. ha ő kedves velem akkor én se halok bele abba ha viszonozom.
– Szia Alexis, miben segíthetek? – udvariaskodtam, ami tőlem teljesen távol állt.
– Bandázni jöttem át. Te kérdezted, hogy leszünk - e jó szomszédok, erre a válaszom az, hogy igen. Hoztam sajtos makarónit, nyugi már kész van, miközben megesszük nézhetnénk filmet vagy valami. Na? – nézett rám várakozással telve
– Sajtos makarónii! – vetettem rá magam csillogó szemmel Alexis szatyrára.
A szomszédom egyszerűen csak kiröhögött majd önállósította magát, filmeket kezdett el keresgélni.
– Arra gondoltam, mivel úgy is esik az eső nézhetnénk valami jó kis horrort, mit szólsz? – kérdeztem tőle miközben épp tányérokat vettem elő magunknak
– Szereted a horrort? Dicséretes, jól hangzik! Hé, ne edd meg az összes kaját titokban, én is kérek! – kiabált be a konyhába
– Jó, jó, de egyszerűen olyan finoom!  jöttem ki vigyorogva – Mit nézünk?
– Nem tudom, legyen valami klasszikus! Rémálom az Elm utcában? – vonta fel az egyik szemöldökét
– Felőlem jöhet!
   A kanapéra telepedtünk, majd miután Alexis elindította a filmet enni kezdtünk. A nagyfiú bealudt a film végére, így én az ő részét is megtudtam enni.
Miközben aludt elég aranyosan festett, ezért miután megettem az ő sajtos makaróniját óvatosan felálltam és kivittem a tányérokat a konyhába, rá pedig a tegnapi plédemet terítettem. Ki mentem mosogatni, őt pedig hagytam pihenni.
   Olyan nyolc vagy fél kilenc körül összeborzolt hajjal és ásítozva csoszogott be a konyhába. Én az asztal előtt olvasgattam és a megmaradt makarónit majszolgattam.
Amikor meglátta, hogy még mindig képes vagyok enni belőle csak vigyorogni kezdett, majd megdörzsölte az álmosságtól csillogó szemeit.
– Csak nem felébredtünk? Kérsz egy kávét? – csuktam össze vigyorogva a könyvem
– De, ébren vagyok, mennyit aludhattam? Hány óra? Ugye ma még ma van? Nincs még holnap? – nézett rám rémült tekintettel.
Szegényke, nem forog még olyan gyorsan az agya ébredés után, hogy normálisan tudjon beszélni.
– Nyugi nagyfiú, ma még ma van. Szerintem most menj haza és gyorsan feküdj vissza aludni. Köszönöm a sajtos makarónit, meg a délutánt meg mindent! – mosolyogva álltam fel, hogy az ajtóhoz kísérjem.
– Ja, ez lesz a legjobb! Mázli, hogy a szomszédban lakom! – a bejárati ajtó előtt meglepő módon kaptam tőle két puszit majd kisietett.

   Alexis látogatásai egyre sűrűbbek voltak, másnap is meglátogatott, meg az után is és az után is, és már így megy egy jó ideje aminek nagyon örülök.
Minél többet beszélgetünk annál jobban rájövünk, hogy milyen torz képet mutattunk magunkról a másiknak az első találkozásunkkor.
Most is épp vele fogok találkozni egy étteremben. Időközben Bastival is megbeszéltem, hogy ne uszítsa a kedvenc bajorjaimat Alexisre, már minden oké közöttünk.
   Háttal ültem a bejárati ajtónak, de tudtam, hogy ő érkezett meg, hiszen amint nyílt az ajtó mindenkin úrrá lett egy kis izgalom, és mindenki pusmogni kezdett.
– Szia, látom nagyon izgatottak lettek az emberek! – mosolyogtam rá
– Szia, sokat vártál rám? Igen látom, ezért is gondoltam arra, hogy rendeljünk kaját elvitelre, aztán nálad vagy nálam egy jó kis horror megnézése közben megesszük. Mit szólsz?  karolta át a vállam lazán, mire a vendégek eléggé feltűnően vizslatni kezdtek
– Jézusom, hogy néz itt mindenki, rendeljünk gyorsan, aztán menjünk innen! – álltam fel
    Kis idő múlva már a kanapémon falatoztunk, sajtos makarónit, mint először.
Amint befejeztem az evést mosolyogva dőltem hátra.
Mostanában sokszor álmélkodom el azon, hogy mi lenne ha Alexis és én esetleg ... ha esetleg lenne valami közöttünk.
  A kedvenc szomszédom mintha olvasott volna a gondolataimban: ő is letette a tányért, majd felém fordult, a kezébe vette az arcom, magához húzott és megcsókolt.




Rengeteg ünnepelnivaló van!
Március 30-án két fontos esemény is történt!

– ThisisNrA blogja fél éves lett! Nagyon nagyon büszke vagyok rád, mindarra amit elértél, és szerencsés vagyok amiért a barátom vagy! Szeretlek, és remélem, hogy még nagyon sok blogszülinapot ünnepelhetünk együtt és még sok mást is! <3



– Sergio "92:43" Ramos is március 30-án ünnepelte a szülinapját.

Valamint, ma is üneppel egy kis cukor, méghozzá Shami Khedira!