Az esküvő / Marco Reus novella /

  Sziasztok, örömmel látom, hogy szavaztatok, és mivel mindenki jó ötletnek tartja, hogy itt is legyen hónap szereplője szavazás ezért már most szavazhattok ki legyen a márciusi kedvenc.
 A kis szösszenetről annyit, hogy csak úgy írtam, természetesen a barátnőmnek ajánlom. Remélem élvezni fogjátok! :)

   Stephanie egyedül álldogált a hálószoba hatalmas egész alakos tükre előtt.

Izgatottan, mégis egy kicsit félelemmel telve sóhajtott egy nagyot, miközben végigsimította magán az esküvői ruháját.
   A ruha hosszú volt, a földet súrolta, és egyszerű selyem anyagból készült. A haja enyhe hullámokban omlott a bal vállára, így felfedve egy apró tetoválást a tarkóján, amit a szerelme iránti tiszteletből varratott magára. Erről a különleges ismertető jegyről még az a személy sem tud, akinek igazán készült, mivel leengedve hordta a haját, így állandó takarást biztosított, Marco nem vehette észre az apró szívet amelybe a dormundi monogramja, az: MR volt beletetoválva.
   Marco is rendelkezett már egy Stephaniera utaló tetoválással, a lány születési dátuma díszelgett Reus karján.
– Biztos vagyok én ebben? – kérdezte magától Steph, és lesimította a ruháját.
– Igen, biztos vagy benne! – lépett be a barátnője a szobába – Marco már a templomban van, a csapat is, a válogatott is, mindenki. André most hívott, kérdezi, hogy jöhetnek -e érted? – mérte végig Stephaniet
– És Marco? Egyébként igen, jöhetnek! – kérdezte izgatottan, és minden féleme elszállt. Alig várta, hogy a szeretett férfi felesége legyen, hogy hivatalosan is Frau Reus lehessen.
– Ő nagyon ideges. Fél attól, hogy pont most, egy ilyen fontosságú pillanatban magára hagyod. Szóval, az lesz most a legjobb, hogyha máris szólok Andrénak, hogy jöhet érted még mielőtt szíved választottja szív rohamot kapna, mert Schürrle szerint már egészen közel van hozzá. – kuncogott a barátnő
– Soha nem tenném ezt vele! – csattant fel a leendő ara, majd nevetni kezdett.
– Figyelj, megírtam Andrénak, öt perc és itt lesznek, addig ráérsz kiidegeskedni magad, ez életed legjobb döntése amit valaha is hoztál, nincs még egy olyan imádnivaló pár mint ti! És most legszívesebben megölelgetnélek, de félek, hogy amilyen béna vagyok simán összegyűrkölöm a meseszép ruhád!
– Hogy nézek ki? Szerinted tetszeni fogok neki? – nézett végig magán idegesen Stephanie
– Gyönyörű vagy, akár egy hercegnő! Szerintem Marco teljesen odalessz a látványodtól, és azzal a szokásos bamba vigyorával fog téged méregetni, mert a szava tuti elfog akadni! – nyugtatta meg Marie a barátnőjét, akit a berohanó André szakított félbe.
– Gyertek csajok! Hűha Steph, csodaszép vagy! Esküszöm, ha nem lennék őrülten szerelmes Montanába, megszöktetnélek! – kacsintott játékosan a szőke labdarúgó aki a vőlegény egyik legjobb barátja volt.

   Néhány perc telt el csupán, mire Steph és André beültek az autóba, mert Marie külön kocsival érkezett a helyszínre, picit hamarabb mint a menyasszony.
Megnyugtatott mindenkit, főleg a sápadt vőlegényt hogy minden rendben van, Stephanie nem készül elhagyni az országot titokban, de Marco tovább rágta izgatottan a körmét és fel -alá járkált az oltár előtt, nem kicsit idegesítve ezzel az őket eskető tiszteletest.

   Néhány perc múlva motor halk zaját lehetett hallani a kis templom bejáratánál, majd kocsi ajtó záródását.
Marco izgatott pillantásokat vetett az ajtóra, s közben érezte, hogy szíve dobbanásai egyre inkább felgyorsulnak. Csak az ajtót figyelte, ahol néhány másodpercen belül belépett André, belé karolva pedig Stephanie a hosszú fehér ruhájában.
   A menyasszony elmosolyodott amikor meglátta szerelme bárgyú mosolyát, mivel a fülében csengtek a barátnője szavai, mi szerint Marco csak bambán fog vigyorogni. Igaza volt.
Marco tekintetéből mérhetetlen csodálatot és boldogságot olvasott ki amint ránézett. A barna szempár csillogott, és amint Marco és Steph egymásra nézett Marco arcáról eltünt az idétlen vigyor, és helyét a boldog mosoly vette át.
Az egész vendégsereg Stephet csodálta, s néhányan irigykedve gondoltak Marcora amiért néhány perc múlva egy ilyen gyönyörű felesége lesz.
   André átadta Stephet Marconak,  majd vigyorogva kezet ráztak, és Schürrle leült a Montana mellett feltartott helyre.

 – Kedves egybegyűltek! – kezdett bele a lelkész – A mai nap azért adatott, hogy Stephanie és Marco házasságra lépjen egymással. Ez egy nagyon fontos lépés és komoly dolog az életben. nem véletlenül találkoztatok, nem véletlenül találtatok egymásra jó néhány évvel ezelőtt. Az, hogy itt álltok, készen a házasságra egyértelmű, hogy ez a találkozás nem csak az együtt töltött idő, hanem a további életetek meghatározó mérföldköve is. A házasság csodálatos dolog az életben. Az, hogy van az ember mellett valaki, még nem elég. Az kell, hogy szeressen, mindenben melletted álljon, komoly és komolytalan döntésekben egyaránt.  Stephanie és Marco nem azért vannak itt, hogy papíron is hivatalossá tegyék érzéseiket, hogy mások előtt bemutassák, hogy ők meg merik ezt tenni, hanem azért, hogy felhívják a figyelmet az igazságukra, hogy kinyilvánítsák azt a döntésüket, miszerint együtt kívánnak élni, gyarapodni és a társai kívánnak lenni egymásnak - mindezt hangosan akarják kimondani előttünk, és őszintén szeretnék, hogy valamennyien átérezzük eme döntésük legmélyebb rezdüléseit.

– Marco, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
– Igen! – vágta rá Marco, és olyan komoly volt mint még soha eddig.
– Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?
– Ígérem.
– Stephanie, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
– Igen. – mosolygott a menyasszony, mert Marco mélyeket lélegzett, annak reményében, hogy ettől egy kicsit megnyugszik.
– Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?
– Megígérem.
– Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságotok Isten előtt felbonthatatlan lesz. Marco, mond utánam:

– Én, Marco Reus esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek,  teljes Szentháromság,  egy, örök Isten,  hogy Stephanie Harmont kinek most  Isten színe előtt kezét fogom,  szeretem.  Szeretetből veszem el őt,  Isten törvénye szerint,  feleségül.  Hozzá hű leszek,  vele megelégszem,  vele szentül élek,  vele tűrök,  vele szenvedek, és őt  sem egészségében,  sem betegségében,  sem boldog,  sem boldogtalan állapotában, holtomiglan  vagy holtáiglan,  hűtlenül el nem hagyom,  hanem egész életemben  hűséges gondviselője leszek  Isten engem úgy segítsen. Ámen.

Steph nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon miközben Marcot hallgatta.

– Most pedig, Stephanie mond te is utánam:
– Én, Stephanie Harmon  esküszöm az élő Istenre,  aki Atya, Fiú, Szentlélek,  teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Marco Reust  akinek most Isten színe előtt  kezét fogom,  szeretem. Szeretetből megyek hozzá  Isten törvénye szerint,  feleségül. Hozzá hű leszek,  vele megelégszem,  vele szentül élek,  vele tűrők,  vele szenvedek,  és őt  sem egészségében,  sem betegségében,  sem boldog,  sem boldogtalan állapotában, holtomiglan  vagy holtáiglan,  hűtlenül el nem hagyom,  hanem egész életemben  hűséges gondviselője segítőtársa leszek Isten engem úgy segítsen.  Ámen.

– Amit Isten egybekötött, azt ember nem választhatja szét – mondta a megszokott igét a pap.
Ekkor Marco apró kis keresztfia, Nico lépett ki a sorból, büszke mosollyal az arcán, és minden izgágaságát leküzdve ügyesen odavitte az ifjú pár elé a párnán pihenő gyűrűket.
Marco boldogan simította meg a kisfiú fejét, majd felvette a gyűrűt és Steph ujjára húzta. A menyasszony is követte Marcot, ő is felhúzta, immár a férje ujjára a gyűrűt.
– Ezennel az egyház törvényei szerint házastársak lettetek. S most következzék az első hitvesi csók! – mondta a pap.

– Szeretlek, Frau Reus!  – súgta Steph fülébe Marco, miután megfogta a lány kezét. Az ifjú pár egymásra mosolyodott, majd a férj közelebb hajolt újdonsült feleségéhez, és hosszan megcsókolta…