Zakatoló szívvel és kétségek közepette nyitottam meg ezt az új lapot, mert tudom, hogy ha megígérem meg is kell tartanom az ígéretem, mert nem szeretnék olyan ember lenni aki ígérget a vakvilágba, de az ígéreteinek semmi látszatja sincs.
Nagyon sok dolog történt velem a legutóbbi életjelem óta.
Noha az ask oldalamon jelentősebb aktivitást mutattam mint itt, Istennek hála visszatért a lelkesedésem, és szerintem a környezetváltozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra az legyek aki voltam pár éve. Az elmúlt közel egy évben nagyon sok mindent történt velem, néha jó, néha rossz. Sokszor hetekig feküdtem egész nap egy sötét szobában sírdogálva, hogy mennyire lapos az életem, pár hét múlva pedig hazaköltöztem mamámhoz ahová mindig is tartoztam, ahol írhatok szabadon, mert minden kis zug valami kedves emléket idéz fel bennem, és külön kiemelném az úgynevezett "inspirációs szobámat " ahol még csak olvasni is szuper érzés, nemhogy írni...
Nem is húznám tovább a szót, szeretném bejelenteni, hogy visszatérek, és a " Leperegnek az utolsó könnyek " című történetemet újra fogom írni, mert nagyon nem volt rendjén a dolog, hogy anno félévenként hoztam részeket, és nem csak azt a történetet, hanem a másik blogomat is borzasztóan elhanyagoltam, pedig nem szerettem volna, csak egyszerűen kicsúszott a kezemből az irányítás. Sajnálom, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, de szükségem volt erre az időszakra, hogy visszatérjek a helyes útra, mert olyan irányba változtam ami nem tetszett, de már lépkedek a számomra helyesnek vélt úton még akkor is ha néha néha még letérek, vagy épp eltévesztem az irányt.
Itt is szeretném megköszönni Norának, hogy akkor is mellettem állt amikor szararc voltam, és csomó ideig nem válaszoltam neki egy másik ember miatt. Szerencsére Nora jobb ember mint én, és tolerálta ezt. Na de itt be is fejezem mert a végén még önéletrajz lesz ebből a bejegyzésből. Amint lehet hozom az újraírt prológust, már ma éjjel belekezdek. Igyekszem jobb író és ember lenni annál a Titaniánál aki a búcsúbejegyzést írta. Köszönöm mindenkinek aki végigolvasta, és aki még ilyen hosszú időn át sem felejtette el a blogot. Hálás vagyok Nektek!
UI: A Xherdan Shaqiris novellát ne keressétek, a svájci vereség után mérgembe leszedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése