Sziasztok! Igen, tudom, hogy több mint egy hónapja volt szezonja, csak eddig még nem volt lehetőségem feltenni ide a novellát, de a lényeg az, hogy akinek íródott az megkapta és örült is neki, remélem. Legalább is azt mondta! :D
Így megkésve ez a kis téli szösszenet hátha hoz egy kis havat magával, mert itt nincs! :(
puszi
***
Ella visszafelé kocogott a szokásos szerdai futásából. Élvezte az egészséges sajgást az izmaiban, illetve a klasszikus téglaépületekkel körülvett park buja zöld növényzetének látványát ami még tél idején is üdítő volt a szemnek. A nő mélyet szippantott a késő délutáni levegőből, melyben a frissen nyírt fű és a távoli forraltboros standok illatai elegyedett össze. A kopár fák ágai között beszűrődő napsugarak lágyan melengették Ella verejtéktől kipiroslott arcát.
" Édes, hol vagy? Alig várom már, hogy találkozzunk, és feldíszíthessük a fát."
Ella az üzenet láttán mosolyra húzta a száját.
Miután megállt egy padnál kicsit kihúzta magát, hogy egy kicsit megpihenhessen.
Miután kifújta magát mosolyogva válaszolt a szerelmének.
" Mindjárt ott leszek, csak van még hátra egy kör. Hazamegyek, lezuhanyzom és megyek, hogy feldíszitsük a fát. AMI ÉLŐ! "
Ella és Marco már három éve alkotnak egy párt. Hihetetlen módon találkoztak.
Három évvel korábban
Ella a tükör előtt táncolt, Mariah Carey - "All I Want For Christmas Is You" c. dalára teljes beleéléssel amikor a testvére feltöltötte az egészet a Youtubera.
Sosem voltak túl jóban a nővérével, állandóan marakodtak. Épp egy vita után táncolgatott Ella, és a nővére kihasználta. A videó villámsebességgel haladt, mert mindenki megosztotta a különböző közösségi oldalon is.
A videót hiába távolította el Sonia, Ella nővére már elterjedt. Mindenki nevetett, Ella pedig könnyekben tört ki minden alkalommal amikor látta a kommenteket a videóról amit már feltöltöttek mások, így hiábavaló volt a törlés.
- Én komolyan megöllek! - Ordított Ella a nővérével.
- Jól van, nem tudtam, hogy ez lesz! - Tette fel a kezeit védekezésképpen Sonia.
Ellla dühösen vágtatott ki a szobából, és amint eszébejutott, hogy holnap még iskolába is kell mennie dühösen csapta a földhöz a kedvenc kispárnáját.
Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem tudott aludni, annyira félt, hogy holnap kinevetik a többiek.
Reggel remegő lábakkal sétált el az iskoláig. Az épület hatalmas falai szinte legyőzhetetlen óriásként tornyosult a lány előtt.
- Hé, jó volt a vidi! - Veregette meg a vállát egy gólya a szorongó lánynak.
Ella összerezzent a hirtelen érintéstől, majd könnyes szemekkel rohanni kezdett.
Fogalma se volt arról, hogy hol fog kikötni, csak rohant ameddig a lába bírta.
Nem állt készen erre, ma nem.
Olyan gyorsan rohant, hogy a fák, az emberek és az épületek is egy nagy homályos masszaként suhantak el a könnyekben ázó szemei előtt.
Ez a legborzalmasabb Mikulás! Ella nem gondolt az osztálytársára akinek ő volt a Titkos Mikulása, csak rohant egész addig amíg két izmos kar és egy betonkeménységű mellkas meg nem állította.
- Hé, hé, hé! Minden oké? - Karolta át az ismeretlen srác Ella derekát.
Amint Ella meghallotta az ismeretlen srác búgó hangját és belenézett a melegséget árasztó barna íriszbe könnyekben tört ki. Fogalma sincs, hogy ki a srác, vagy mit akar, de nem is érdekelte a lányt, csak egyszerűen sírt, és jólesett, hogy a fiú nem tolja el magától, hanem a hátát simogatva suttogja a fülébe azt, hogy minden rendben lesz.
- Nem... semmi se oké! - Szipogott Ella. - A hülye tesóm miatt az egész suli, az egész internet rajtam röhög! - Mesélte elfúló hangon a lány, és miután elmondta újra sírásban tört ki.
Marco Asensio épp a szokásosnak számító reggeli futásáról ballagott haza amikor Ella nekicsapódott.
Akkor még nem is sejtette, hogy ez az ütközés végzetes lesz számukra.
- Mi a baj? Öhm... - Habozott Marco, majd nagy levegőt véve rávágta. - én ráérek, ha valakivel beszélni akarsz. Mármint tudom, hogy nem ismersz, de na. Eléggé szarul festesz, már bocsi, hogy ezt mondom. - Simított végig a karján a lánynak.
- Köszi... - Hajtotta le a fejét a lány, majd beletúrt a kócos sötétbarna hajába. - Arról van szó, hogy hülyéskedtem a szobámban. Énekelgettem a tükör előtt, a béna tesóm meg felvette az egészet videóra és kirakta a netre. Látták egy csomóan és mindenki ezzel szívat. A kommentek olyan borzalmasak voltak. - Hadarta el a lány egy levegővétellel, majd újra sírni kezdett.
- Hát... ez gáz! Komolyan, nagy szívás... - Ütögette meg Marco a lány vállát, és próbálta elfolytani a mosolyát, hiszen a videót ő is látta már.
- Ja....- Törölte meg sóhajtva Ella a szemét.
- Figyi... a forró csoki jó mindenre. Gyere, meghívlak, utána meg majd kitalálunk valamit. Ne izgulj, hamar elfelejtik ezt az egészet. - Mondta Marco.
Fogalma se volt, hogy miért, de segíteni akart a lánynak.
Talán a szomorúan csillogó szemei miatt, talán a bájos arca miatt... De Marco tudta, hogy nem akarja magára hagyni.
- Ööö.... köszi... - Hajtotta le Ella a fejét és követte a fiút aki egy kis kávézó felé vette az irányt.
Csendben baktattak egymás mellett, amíg be nem értek.
A kávézó meghitt hangulatot árasztott, ezért ők sem idegeskedtek annyira.
Marco még sosem volt ennyire közvetlen senkivel, Ella pedig gyanakvó volt az emberek nagy részével, de most egyikük sem kezelte a másikat fenntartással.
- Egyébként Marco vagyok! - Fogott kezet a fiú a lánnyal.
- Én Ella, örülök. - Mosolygott Ella.
Hamar beszélgetni kezdtek. Mindkettőjükből sugárzott az őszinteség.
Marco a reggeli futása után általában aludni szokott, de most egyáltalán nem érzett álmosságot, mert jól érezte magát a lánnyal.
" Ha nem jösz én fogom a pulykát és nyersen eszem meg baba! "
Ella mosolyogva húzta be az utolsó pár métert, majd elindult a hazafelé vezető úton.
" Ha kibír még a sztárgyomrod fél órát ott leszek"
Amint hazaért egyből ledobta magáról a futócuccait, majd belépett a hatalmas fürdőszobába és miután eléggé átmelegedett a forró vízsugaraktól átdörzsölte magát a kedvenc mézes-tejes tusfürdőjével amit Marco is imád. Imádott a forró zuhany alatt relaxálni, de jól tudta, hogy most nincs ideje rá, és a kedvenc focistája nélkül nem is volt olyan jó.
Miután egy hatalmas puha törölközőbe tekerta magát átsietett a szobájába, hogy elrakjon pár ruhát amit akkor fog viselni amikor Marconál lesz. Körülbelül másfél napot tudnak együtt tölteni, hiszen Marco pont Mikulás napon már meccset játszik, így ők már harmadikán ünnepelnek.
Miután dugig tömte a hátizsákját felöltözött, megszárította a haját és mielőtt elindulhatott volna felvette a rénszarvas agancsos hajpántját is.
Nem néztek rá furcsán, hiszen sok ember már November végén ilyeneket hordott.
" Már úton vagyok édes, nemsokára érkezem♥ " - Pötyögte be mosolyogva miközben a metrón ült. Hatalmas volt a tömeg, nem túl meglepő módon.
A hőmérséklet jóval meghaladta az ilyenkor megszokott átlagot, a mínuszok csak úgy repkedtek ide-oda. A csípős hideg ellenére viszont a tömeg óriási volt az utcákon. A bolti kirakatokból hívogatóan sugárzott ki a meleg, s a levegőben mézeskalács, fahéj, alma és fenyő illata terjengett és még az ünnepekre oly jellemző aromák. Nem is csoda, hiszen pár nap múlva karácsony -, Jézus születésének, valamint a szeretet ünnepe és a gyermekek kedvenc ünnepe a Mikulás is pár nap múlva tölti meg a jók kiscsizmáját.
Marcoval egész úton üzeneteket váltottak egymással, szóval hamar eltelt az út.
- Szia Édesem, itt vagyok! - Nyitott be a tágas házba Ella a saját kulcsával.
Ahogy Marco Madridba költözött nem volt kérdés, hogy Ella is jön, de még nem éltek együtt, mivel a lány nem szerette volna, ha a közvélemény, vagy bárki más azt gondolná róla, hogy kihasználja Marco népszerűségét.
- Na végre Szerelmem, alig vártalak már! Csináltam addig palacsintát, mert nagyon unatkoztam, meg éhes voltam. Remélem nem túl borzalmas. - Nevetett fel aranyosan Marco amitől Ella szíve csordultig megtelt szerelemmel.
Három év telt el amióta együtt vannak, de nem enyhült a Marco iránt érzett szerelme, sőt, az évek alatt csak mégjobban beleszeretett a jóképű labdarúgóba.
- Alig várom, hogy megkóstoljam. - Nevetett Ella, hiszen tisztában volt azzal, hogy Marco nagyon tehetséges sok mindenben, de a főzés pont nincs köztük.
-Hmm....- Puszilt bele Marco a lány nyakába. - Mézes-tejes tusfürdő van rajtad?
- Bizony... - Bólogatott Ella, és próbált úgy tenni, mint aki nem látta Marco szemében a felcsillanó vágyat. - Na, de gyere, készítsünk kaját! - Tapsolt.
-Jólvan, jólvan! Hozom akkor a pulykát, eléggé undorítóan néz ki ebben a piros szószban. - Nevetett fel a focista.
- Nem baj, annál finomabb lesz! Addig előkészítem az ajándékod, remélem tetszeni fog. De ha nem az se az én hibám lesz, mivel VALAKI nem mondta meg, hogy mit szeretne. - Ült fel a konyhapultra szemforgatva Ella.
- Nekem mindegy mit kapok, mert a legjobb ajándékot már elhozta a Mikulás három évvel ezelőtt. - Nézett Marco a lány szemébe olyan érzelemteljesen amitől Ella szemébe könnyek szöktek.
Az életénél is jobban szerette Marcot, és az amit a szerelme szemében látott tudatosította benne, hogy a fiú is ugyanígy érez iránta.
- Muti, mit kaptam? - Tapsikolt előtte izgatottan Marco miután berakta a sütőbe az ételt.
- Mondom, bocsi előre is, ha béna lett, de tényleg nem volt más ötletem. - Forgatta meg a szemét Ella, majd a hátizsákjához sétált és kivette belőle a becsomagolt ajándékot.
- Na, nem érdekel, látni akarom! - Lépett oda vigyorogva Marco és a szemei izgatottan csillogtak.
- Na, milyen? -Kérdezte Ella idegesen.
Marco egy személyreszabott kupát kapott, amin a következő állt: " A világ legcsodálatosabb emberének" .
Izgult, hogy vajon megfelel-e az ajándék, de már tényleg nem tudott mit kitalálni.
- Ez... -Nézett Marco büszkén a csillogó kis trófeára.- ez többet ér számomra mint bármi más. Köszönöm Szerelmem. - Csókolta meg Marco.
Ellie örömében a nyakába ugrott és szorosan megölelte Marcot.
- És az enyém? Hol az ajim? - Vonta fel a szemöldökét mosolyogva Ella.
- Adom adom nyugi. - Paskolta meg Marco a barátnője fenekét.
Marco egy kis dobozzal a kezében lépett elő a szobából.
- Nézd, hull a hó! - Kiáltott Marco, és kihasználta azt az időt amíg Ella az ablakhoz siet.
- Ne hantázz, nem is...- Futott vissza, és amint meglátta a féltérdre ereszkedő Marcot elállt a szava.
- Ella, tudom, hogy még nem éltünk együtt de szeretlek és veled akarom leélni az életem. Nem számít, hogy három, tizenöt vagy harminc éve vagyunk együtt. Szeretlek. Leszel a feleségem? - Kérdezte Marco remegő hanggal.
Ella nem tudott semmit sem mondani a torkát szorongató gombóc miatt.
Mosolyogva bólintott és a könnyeitől csak homályosan látta a csillogó gyűrűt amit Marco az ujjára húzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése