Sziasztok! Újra itt vagyok, és annyira jó itt is publikálni, sokkal felszabadultabban érzem itt magam! Na de nem is akarom szaporítani a szót, csak akarok pár szót esteni az írásról: ez egy daloskihívásra készült, és még rengeteg ilyen van, szóval nagyon sokszor csak ilyen kis rövidke írások jönnek majd, dehát ez is jobb mint a semmi, nem? :D Remélem, hogy tetszeni fog!
Casemiro... Ha valaki meghallja a nevét akkor egyből a pályán nyújtott teljesítményére apellál, kivéve én.
Case a szomszédom, aki a világ legbénább embere ha fűnyírásról, medencetakarításról, vagy levélsöprésről van szó.
- Megint elcseszted? Hallod, nem hiszem el, hogy nem tudod megcsinálni. - Röhögtem ki a függőágyamból.
- Ha ilyen nagy a szád akkor gyere át és inkább segíts! - Támaszkodott a kerítésnek vigyorogva.
- Várj egy pillanatot, veszek fel valami ruhát, és kipucolom a kerted, MEGINT. - Vigyorogtam rá, és miután kiszálltam a függőágyból a kerítéshez sétáltam, és megcsípkedtem az arcát, majd visszasétáltam a ház felé, és úgy csináltam mintha nem vettem volna észre, hogy méri végig a testem amit csak egy fürdőruha takar.
Amikor Anna Mariana elköltözött, akkor lettünk jóban. Azelőtt valamiért tüzzel-vassal tiltotta Casét tőlem.
- Na, mivel kezdjek? - Kérdeztem tőle a kerkapuban állva
- Egy limonádéval. Direkt csináltam. Neked. - Vigyorgott.
- Ó, ari vagy. - Kortyoltam bele, és rámjött a nevetés. - Hm... fini. Pont olyan íze van mint annak amit a boltban lehet venni három literes kiadásban. Uuu Case, hogy csinálod? Árult már el a receptet kérlek.- Tettettem a hülyét, de a végén nem bírtam és elnevettem magam.
- Na jó, téged nem tudlak becsapni. - Kacagott ő is.
Miután megittuk kimentünk, és elkezdtem csinálni az egyébként férfias munkákat, ő meg csak nézte mint valami díva.
- Hé, nem szeretnél segíteni? - Kérdeztem, és a gereblye nyelét feléfordítva elkezdtem ütögetni az oldalát.
- Nem köszi, nekem így kényelmes. - Vigyorgott szemtelenül, és kurva helyes volt.
Nem voltam megsértődve, sőt belül vigyorogtam is, de eljátszottam, hogy most megsértett.
Ledobtam a gereblyét a földre és lassú mégis határozott léptekkel az ajtó felé vettem az irányt.
- Naa, hogya mész? - Rohant utánam majd hátulról átölelt.
- Sehova. - Vigyorogtam, majd megcsókoltam a világ legdögösebb szomszédját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése